Wie Wind Zaait ...

Előszó

Részlet a regényből:

Tekintet nélkül a végzetükre
1. A kis áldozat játéka

Megszólalt a telefon és véletlenül a béna komornyik vette fel a kagylót, akit Lanny Spanyolországból hozott magával. "Önt keresi valaki, Monsieur Lanny. Azt mondja, Branting a neve".
Lanny várt már erre a felhívásra, de csak kevés reménnyel. Tudta, hogy Josét, a komornyikot, mennyire érdekli minden, amit gazdája tesz vagy mond, különösen, ha annak politikai szinezete van. Gyorsan átgondolta tehát, hogy szükség van bizonyos álcázásra és ezért így szólt: "Hello, Branting; örülök, hogy hallom a hangját. Megtudta a festmény árát?" Várt egy kicsit, mintha időt engedne a másiknak a válaszra: "Azt mondja, sétálni akar? Igen, az idő gyönyörű. Fele úton találkozunk".
Megadta a szükséges utasításokat. Üljön Cannesban villamosra, Juan-les-Pins faluban szálljon ki és menjen tovább a Cap d'Antibes partján nyugat fel. "Útközben majd találkozunk. Igen, akarom még azt a képet, és pedig nagyon". Branting nem lesz nagyon meglepve, mert megszokta, hogy Lanny képüzleteit használja másirányú tevékenysége álcázására.
- Mondja meg anyámnak, hogy nem leszek itthon lunchre, - szólt oda a feketeruhás spanyolnak. - Dolgom van. Vissza

Fülszöveg

"Upton Sinclair amerikai írót egyszerre híressé tette az első regénye, amelyben azt írta le semmitől meg nem riadó részletességgel -, hogy azok a húskonzervek, amelyekkel Amerikában a legtöbb szegény ember táplálkozik, micsoda disznóságokból és hogyan, miféle rémes piszok hozzáadásával készülnek, hogy minél nagyobb hasznot hajthassanak a húskonzerv-gyárosoknak. Ez a regény ugyan nem volt olyan szép, mint a Copperfield Dávid, sőt nem is annyira regény volt, mint inkább elsőrangú újságírói leleplezés, de ma már a regényben nem a szépséget szokás keresni, hanem a szociális vonatkozást. Upton Sinclair egyszerre fölemelkedett a világhírű regényírók sorába. Upton Sinclair értett hozzá, miképpen kell eljárnia egy világhírű regényírónak, hogy a szép pozícióját meg is tarthassa. Amint előbb a konzervgyárakba járt el, ezután is eljárt "tanulmányokat tenni, de ezután már a cselédszobákba s kapualjakba, ahol vidor portások beszélik meg in camera caritatis gazdáiknak a botrányait. Sőt, nem érve be azokkal a tanulmányokkal, amelyek így, a szellőztetés útján, jutottak hozzá, álszakállt ragasztott és elszegődött milliárdosokhoz tányérváltó inasnak, bakon ülő vadásznak vagy alkalomadtán gyerekkísérő lakájnak, hogy minden titkot megtudjon, hogy felkutathassa, előhalászhassa és feltálalhassa a közönségnek, mi minden rothad a gazdag emberek lakásaiban. " Ambrus Zoltán Nyugat, 1911. Vissza