Regénybrikett

Fülszöveg

Apró István Regénybrikett című regénye folytatásokban a Híd 1989-1990-es számaiban jelent meg, s már akkor méltán felkeltette a szépirodalom iránt érdeklődők figyelmét. Hőse ennek a regénynek is T. B. Tihamér (Tiszabácskunszentjászrévi Bódog Tihamér), akiről azt tarthatjuk, hogy Apró István állandó hőse, hiszen előző művének, a Három folyónak is ő volt a főhőse. A brikett-regényben azonban a történelem iránti érdeklődését háttérbe szorította a szerző, ezért történelmi időt alig találunk, hiszen mai történetet mond el benne: TBT. illetve TB Tihamir felnőtté válásának éveiről, a sorsdöntő másfél évtizedről, benne az 1970-es évekről beszél, s az akkori eseményekkel foglalkozik. A kisregény utolsó "brikettkockájában"-fejezetében pedig ki is szélesíti a kort, mondván, hogy "foghíjas nemzedéke gondolati-eszmei éréséről" is szó van, jogosan tarthatjuk tehát nemzedéki regénynek is a Regénybrikettet, egyúttal az író eddigi legjelentősebb alkotásának, amelyet már felszabadult narrációval írt meg. Műfaja szerint tizenkét részből álló kisregény, az író szerint egy halom "valamiféle csirízzel és némi erőszakos nyomással összepréselt (regény)brikett-kocka", az alap- és kötőanyag pedig kockánként azonos, mert "ebből lesz a végtermék... regénybrikett". Nem hagy kétséget afelől sem, hogy az ő TBT.-je az a fiatal író, aki Pusztai Péter feljegyzéseit tanulmányozta és elgondolta a Három folyó című regényt is. Ilyen módon Joyce-ra is asszociáló "ifjúkori önarckép" Apró Istvánnal ez a regénye, amelyben már nem az elégikus pátosz az uralkodó jegy, hanem a derűs irónia, a vibráló szellemesség. Vissza