Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ

Előszó

A tudományok fejlődésével egyre nagyobb a feljegyzett ismeretanyag mennyisége és szerepe. A világon évente 260 000-nél több könyvet adnak ki. Ennek az egyre gyarapodó anyagnak az áttekintése még részleteiben is mind kevésbé lehetséges az egyes tudományterületek kutatói számára. Maguk a könyvtárak is csak úgy tudnak feladatuknak megfelelni, ha a tudományok differenciáltsága szerint szakosítva, megosztják egymás között az irodalom gyűjtését, feldolgozását és feltárását. Ma már a mezőgazdasági szakirodalom hatalmas anyagát is világszerte speciálisan szervezett szakkönyvtárak és dokumentációs intézetek gyűjtik és tárják fel.
Hazánkban a felszabadulás előtt a mezőgazdasági irodalom gyűjtése a különböző tudományos kísérleti és oktatási intézetekben, egyesületi és egyéb szervezeti könyvtárakban, magángyűjteményekben folyt. Mindegyikben más és más volt azonban a gyűjtés iránya. Legnagyobb és legáltalánosabb gyűjtőkörű, nyilvános könyvtár ebben az időben a Mezőgazdasági Múezum könyvtára volt, mintegy 40 - 50 000 kötetes anyagával. Speciálisabb jellegű volt az Országos Erdészeti Egyesület, a Mezőgadzasági Kamara és az Országos Magyar Gazdasgái Egyesület gyűjteménye. A vidéki gazdasági akadémiák - később főiskolák, majd egyetemi osztályok - könyvtárai általános gyűjtemények ugyan, azonban rendeltetésüknek megfelelően csak korlátozott körben, az oktatók és a tanulóifjúság számára voltak hozzáférhetők. Ugyanígy az állatorvosi, erdészeti és kertészeti főiskolák sajátos összetételű könyvanyaga is az oktatás és a tanszéki kutatás céljait szolgálta.
A könyvtárak állományának feldolgozása, katalógusainak kialakítása nem volt egységes. Mezőgazdasági világirodalomra támaszkodó, rendszeres tudományos tájékoztatás vagy egyáltalában nem folyt, vagy nem volt kielégítő.
A felszabadulás után megváltozott a mezőgazdasági kutatás helyzete és kiszélesedett a kutató, kísérleti intézetek feladatköre. A mezőgazdaságan végbement alapvető változásokmagukkal hozták a mezőgazdálkodás tudományos alapokra helyezésének fokozott igényét. A felszabadulás előtti nagygazdaságokban működő nemesítő-, kutatótelepek vagy megszüntek, vagy az új igényeket szolgáló intézményekké alakultak át.
A korábban tervszerűtlenül folyó mezőgazdasági kutatás területén a felszabadulás után egyre erősebben jelentkezett az egybehangolás, koordinálás szükségessége. A kutatóintézetek dolgozóinak nagyobb és nehezebb feladatokat kellett megoldaniok. A nagyobb feladatok alaposabb tudományos elmélyülést és fokozotabb szakirodalmi ismereteket kívántak meg. Mindezek következményeként egyre erőteljesebbé vált az igény egy országos központi mezőgazdasági könyvtár felállítása és a korszerű tudományos tájékoztatás megszervezése iránt.
Vissza