Út a sakkhoz

Előszó

Sakk! Ki ne halott volna már erről a kétezer éves játékról? Van, aki bevallja, hogy igazából még a szabályait sem ismeri, van, aki valamikor megelégedett a sakkfigurák lépéseinek megismerésével, s vannak, akiknek sikerült ennek az elmét nemesítő játéknak a mélyére is hatolni. bárkiről legyen is szó, a sakkjátékról mindenki ugyanúgy vélekedik: nagyszerű játék! Ha megkérdezünk egy szülőt, szeretné-e hogy gyermeke megtanuljon sakkozni, nem meglepő válasz a határozott igen. A sakk kiváló személyiségformáló eszköz, nagyon alkalmas - már kisgyermek kortól - az értelmi képességek fejlesztésére.
Miért nem tud mégsem sakkozni minden ember? Ha a szülők tisztában vannak a sakkjáték jótékony, fejlesztő hatásával, miért nem tesznek meg mindent azért, hogy csemetéjük megtanulja ezt a szellemi játékot? A válasz csak látszólag bonyolult, valójában egyszerű: nincs hol, s ha lenni is valahol mód rá, akkor meg nincs rá idő! A szülő nem ér rá, az iskolának általában nincs lehetősége segíteni, s nagyon kevés az olyan sportkör is, ahol egyáltalán foglalkoznak gyermekekkel, fiatalokkal. Igaz, vannak, "megszállott" apukák és anyukák, akik szeme előtt a Polgár lányok, Lékó Péter vagy éppen Almási Zoltán gyermekkori, majd ifjúkori sikerei lebegnek, s van egynéhány iskola, ahol órarendbe iktatott sakkoktatás folyik. Mindez csak csepp a tengerben, s közel sem jelenti azt, hogy a sakkra kellő figyelmet fordítunk, holott ma már egyértelműen az egyetemes kultúra részének illene tekinteni.
Mi is a sakk? Játék? Sport? Szórakozás? Nem lehet egyértelmű definíciót adni, hiszen mindegyik meghatározás igaz rá, sőt azoknak is igazuk van, akik azt állítják, hogy ezeken túlmenően művészet s egyben tudomány. Ez utóbbi kapcsán bőven elegendő a számítástechnika és a sakk szoros kapcsolatára gondolni, hisz a sakkprogramok fejlesztése egyáltalán nem öncélú dolog! Az emberi gondolkodás megismerésére, annak vizsgálatára, fejlesztésére kiváló lehetőséget nyújt. Vissza