Előszó
A keresztény tradíció halottaskönyveként számon tartott Ars Morendi a középkori vallásos irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. A Szentírás mellett valószínűleg az egyik legismertebb könyv volt, hiszen a haldoklót e könyv utasításai és imái alapján készítették fel a halálra. Szinte minden európai nyelven találhatók példányai. Magyarországon a XVIII. században jelent meg utoljára nyomtatásban.
Valójában bizonytalan és homályos a katalógusokban Ars Moriendi címmel szereplő értekezések szerzőinek és különböző verzióinak kérdése. A latin nyelvű értekezések háromféle címen lelhetők fel: De Arte Moriendi; Tractatus de Arte Moriendi; és Speculum Artis Moriendi. Számos nyomtatott verzió létezik, amelyek közül a legrégebbiket Mathieu de Cracovie-nek, Worms érdekének tulajdonítják, 1470-es vagy 1472-es dátummal. Egy másik kiadást Velencében nyomtattak 1478-ban a következő címmel: Tractatus brevis ac valde utilis de arte et scientia bene moriendi. Úgy tűnik, hogy ez a régebbi változatnak egy kompendiuma, amit Dom Caprianicának, Fermo kardinálisának tulajdonítottak. A későbbi kiadások legtöbbjét Párizsban nyomtatták; ezek további imákat és intéseket tartalmaztak, némelykor pedig verseket is.
Az Ars Moriendi fanyomataiból igen sok van, amelyek nagyon érdekesek, és valójában egy külön tanulmányt igényelnének. Általában tizenegy illusztrációt tartalmaznak, amelyek a halál idején a lelket fenyegető öt nagy kísértést ábrázolják. E kísértések förtelmes démonok formájában testesülnek meg, amelyeket angyalok és szentek űznek el. A képeken általában jelen van még Miasszonyunk, a Szent Szűz is, aki a nagy közbenjáró és a meghaló teremtmény végső menedéke.
Könyvünk illusztrációi a British Museum híres fanyomat sorozatából valók, amelyeket Kölnben adtak ki, 1450 körül. A művész valószínűleg az alsó-rajnai iskolához tartozott.
Jelen kiadás - mely az F. M. Comper által szerkesztett, 1907-ben kiadott összeállítás szövegeiből válogat -, egy XV. századi Ars Moriendi kézirat fordítását tartalmazza, kiegészítve egy rövid traktátussal és néhány olyan korabeli szöveggel, szövegtöredékkel, melyek a témához kapcsolódnak. Függelékként közöljük a XX. század egyik kiemelkedő angol tradicionális írójának, Philip Sherrardnak tanulmányát, amely a halál és a meghalás keresztény megközelítését tárgyalja.
Vissza