Ünnepi gondolatok egy egyetemi tanár íróasztalánál

Előszó

Az isteni Gondviselés jótéteménye, hogy hittudományi ismeretekkel gazdagabb munkások is kerülnek a világi tudományok művelői közé, ahol azok egyrészt lehetőleg egyenlőrangú tudós eredményekről számolhatnak be kartársaik előtt, másrészt képviselői tudnak lenni az Isten és lelkek örök értékei iránt tartozó tudós kötelességeknek. Szent fáklyákat gyújtogatnak a tudósok missiós területein.
Majláth Gusztáv és Zichy János grófok, erdélyi püspök és magy. kir. kultuszminiszter, Erdély apostola és a magyar keresztény politika nagy vezére fogták meg kezemet, hogy egyetemi katedrára ülhessék. Ott elsősorban a magyar művelődéstörténelem mély, igaz alapjait igyekeztem lerakni nyomtatásban és élőszóban. Hatalmas három évi harcot kellett vívnom új igazságaimért egy nagy tekintélyű országos levéltárnokkal a világháború éveiben (1914-1917). Ugyanekkor vezére lettem, díszelnöke a kolozsvári egyetem Szent Imre körének s ezt drága szép nagy zászlóval ajándékoztam meg, mely Budapest egyik művészkezű zárdájában készült, önként vállalkozó lelkes tanítványaim tudós munkásságra akartak felkészülni s a magyar művelődéstörténelem egész irodalmát felosztották maguk közt szakok, fejezetek szerint tizenkét részre, hogy vezetésem alatt feldolgozzák s hogy mindegyik a maga szakmájában specialista lehessen. Ezt a kezdeményezést a világháború kitörése egyszeribe felbomlasztotta, mert tanítványaim nagyrészt hős honvédekké lettek. Vissza