Páros tánc

Fülszöveg

Ezek a versek az életnek egy-egy villanásai lennének. Dehát azok is, mi mások? Apró fénycserepei, gondolattöredéke, vonalszerkezetű sóhajtásai az emberi létnek, az emberi érzelmeknek, a világ múlásának tükreiben. Ezeknek a megélt és az eljövendő pillanatok tükröződnek, várják az olvasni érkezőt, hogy a fókuszált érzelmi törést átadhassa, s a megélt örömöket megoszthassa.
Versek - Dr. Bartha Gyula hitvallásai - arról szólnak, ami a mindennapjainkat körülveszi: hogy szó, hogy éj, hogy szerelem, hogy remény, hogy illat, hogy hit, hogy álmok, hogy szenvedély és hókönnyű áhítat. És arról is, hogy emlék, a vers közegében: "tenyeremben emléknyomok/kérdőjellé jajdult titok".
Mert mondhatná-e valaki úgy, hogy igazat mond: nem az emlék vezet bennünket tovább? Mondhatná-e valaki, hogy nem a kérdőjelek, a titkok űznek, hajtanak, sodornak az élet újabb és újabb tájaira, ahol a szerelmet, a reményt, a hitet, a habkönnyű áhítatot meglelni szándékozunk?
És nem úgy van-e, hogy kígyózó vonalakon merengve elénk szökken egy virág belső szerkezete, egy virág sóhajtása, egy virág üzenet-vallomása arról, hogy milyen azonos is a virági lét az emberi léttel? Hogy milyen azonos is a kibomló szirmok csodája a kibomló élet, az emberi öröm csodájával?
Ezek a versek így vezetnek el egy olyan világba, ahol ismerős ösvényeken elérkezhetünk egy költő gondolataiból épített tündökletes palotához. Nem mesepalotához, mert a valóság fényei csillámlanak ott az ablakon. És hívnak közelebb, mintha élő, emberi szemek lennének.
Engedjünk a kísértésnek!
Dr. Pap Ervin Vissza