Tibeti kankalin

Fülszöveg

Gedényi Mihály, író, fordító, nyelvész, bibliográfus, tolmács, újságíró, lapszerkesztő, sportdiplomata. Amihez hozzányúl, mindabból remeket alkot.
Mindenki szerette, lenyűgözően kedves és szerény volt, színes, érdekes egyéniség.
A Tibeti kankalin c. kötetében háromfajta írását, feljegyzését szedtük össze. A Papírkosár rövid karcolatait a háború után vetette papírra, 1945-1950 között, a háború utáni nyomorról, nehéz életről, az élet újraindulásáról.
A feljegyzések másik csoportja börtönjegyzetek, melyek 1957-59-ben a Gyűjtőfogházban, Kistarcsán és Tökölön íródtak. Az író fogkefébe rejtett ceruzacsonkkal, WC papírra rótta megfigyeléseit a börtönről, rabtársairól, feljegyzett emlékeket, lírai gondolatokat, írt színdarab-vázlatokat, terveket. S e csonka, befejezetlen, felvázolt ötletek között remekművekre is bukkanunk. Nem is tudjuk elképzelni, hogyan tudott kész, kidolgozott műveket, novellákat írni, mint pl. a Borona néni, hiszen nem készíthetett jegyzeteket, vázlatokat, nem töprenghetett el a munkáján, a smasszerek üvöltése, az állandó hajsza, bántalmazás, megalázás közepette.
Az írások harmadik csoportja gyermekkori emlékeket elevenít fel az I. világháború idejéből.
Megfigyelhetjük, hogy minden írásában előbukkan a vasárnap délutánok melankóliája. Vasárnap délután mindig szomorú, kedveszegett, nem találja az élet értelmét. Vissza