Festékszórás fényképhatással

Előszó

A mi gyorsiramú, gépesített századunkban tűnődő, kutató szemlélődésre ritkán jut idő. Közlendőinket ezért célirányosan, röviden és tömör érthetőséggel kell szemléltetnünk.
Ha egy elkészült mű, például egy fényképábra, még annyiban hiányos, hogy széteső részletezettségét jobb érthetőségig kell leegyszerűsíteni, csak a fontos lényeget kiemelni, akkor ennek még szakszerű javító segítséget kell kapnia. Ezt hívhatjuk kicsiszolásnak, javító beavatkozásnak, átszerkesztésnek, vagy idegen szóból meghonosodott retusál ásnak. Re-toucher, azaz újólag-érinteni, azt jelenti, hogy egy kész mű eredményébe, kézi munkával és mechanikai eszközökkel úgy beleavatkozni, hogy ezáltal a mű még hatásosabban szolgálja célját.
Egyaránt használunk fénykép negatív- és pozitív-retusálást. Ez hol csak apró mechanikai fényképsérülések kijavítására szorítkozik, hol pedig a teljes képjelleget megváltoztató műszaki-grafikai műveletet jelenti. Amíg a közvetlen megtekintésre szolgáló fényképpéldányt szinte láthatatlanul kell retusálni, addig a sokszorosításra szánt illusztráció fénykép felületét sokszor teljesen eltakarja a reá helyezett szóró-festő retusáló munka. De ennek a reprodukálás szempontjából nincsen jelentősége. Mindaddig hadiállapot volt a fény kép felület és a felé helyezkedni próbáló fedőfesték (tempera) között, amíg a légnyomásos festékszóró pisztolyt nem találták fel. A légnyomásos festékszórás jó ideig csak autókarosszériák - nitro-festékkel (Duco) - lakkozás-fényezésére szolgált. Grafikusok fedezték fel a légecset nagy lehetőségeit és így került az a műszaki fényképész kezébe, ki örömmel tapasztalta, hogy a kilövelt parányi festékszemcsék hiánytalanul »megülnek« a fényképpapír fényes rétegfelületén is. Most már csak szerkezeti kérdés volt, az addig máscélú szórópisztoly méreteit olyan parányi csőátmérőjű fúvókára leszorítani, hogy a nyílás ne haladjon meg 2/10 mm-t. Vissza