A postumiai cseppkőbarlang

Előszó

Részlet a műből:

"Az egész földkerekség egyik legsajátságosabb barlangterületét rejti magában Trieszt olasz tartomány északi részében, amelyen a szaggatott és szakadékok által elválasztott Karszt vonul át. Szükebb értelemben Karszt alatt azt a hegvidéket értik, amely a déli mészkőalpok délkeleti nyulványa. A Karszt-terület hegygerincei közül Olaszországban főleg két csoport emelkedik ki: az egyik, az északi nagy fennsíkot alkot és két részből áll, még pedig a Tarnovi erdőből, amely még legnagyobbrészt erdővel borított magaslat (az Isonzó, Vipacco és Idria folyók közt). Ennek legmagasabb csucsa az 1406 méter magas Merzavec. A másik csoport a Pirói erdő, amely az előbbitől délkeletre van, részben erdős, részben karsztos és Monte-Ré-ben egész 1300 méterig emelkedik. A déli, alacsonyabb hegyhát a tulajdonképpeni Karszt. Vegetációban szegény területe, amelyen időnként a hó és bóra (az a félelmetes, a Karszt fennsíkjain végigsöprő északi szél) birkóznak az uralomért, 1024 méterig emelkedik a trieszti tengeröbölből délre végződik, ahol a tenger felé egy 350 méter magas meredek sziklafallal zárul le. Délkeleten csatlakozik hozzá a lakóiról "Csicsentalajnak" nevezett fennsík, amely az isztriai félszigetet tölti be és legmagasabb pontját a Monte Maggiore-ban (1394 méter) éri el. Ez a fennsík még a szigetekben is folytatódik. A Karszt mint morphologiai fogalom sajátságos, leginkább társasan fellépő fennsíkformákat ölel föl, amelyeknek földalatti vizcirkulációjuk van. A jellemző felületi formák dohnák, szakadékok, tölcsérek, üregek és barlangok, valamint sajátságosan bezárt völgyek. A földalatti vizcirkuláció a csatornák komplikált rendszerében megy végbe. A Karszt kialakulásának folyamatát röviden elkarsztosodásnak nevezik. Geologiai vonatkozásban a Karszt nincs formációhoz, földrajzi vonatkozásban pedig nincs zónához kötve: minden formációban a legrégibbtől a legfiatalabbig és minden földrészen, az egyenlítőtől a hideg égövig, el van terjedve. Szóval nem egy kőzet geológiai kora, sem pedig a jelenlegi éghajlati viszonyok nem lehetnek az elkarsztosodás okai. Ezzel szemben kétségtelenül jelentős szerepet játszik valamely karsztvidék kialakulásának előfeltételei közt a közet alkata: csak olyan kőzeteknél következhet be elkarsztosodás, amelyek ugy a felületi karsztjelenségeket, mint a föld alatti vízcirkulációt lehetővé teszik. Egyik a másik nélkül nem vezet karszt képződéséhez. A kőzetek amelyekből a karsztvidékek leginkább kialakulnak, főképp mészkövek, dolomitok és gipsz. Leginkább a mész- és dolomitkarsztok vannak elterjedve, amelyek főleg Krajnában dominálnak." Vissza