Mesék Jézuskáról

Előszó

Hol volt, hol nem volt... így szoktak kezdődni a mesék. Képzelt alakok, mesebeli tündérek, hétfejű sárkányok, apró kis törpék, varázslók, boszorkányok szerepelnek bennük a megszemélyesített állatok, maradak, fák, virágok birodalmában. Ennek a térképen meg nem rajzolható mesebirodalomnak életét más törvények irányítják, mint a mi földi tetteinkét: ott seprőnyélen is lehet repülni, a varázstrombita szavára tigrisek és leopárdok állnak csatasorba, hogy a tündrérkirály leányát megvédjék a hétfejű sárkány támadásától.
A mesék világában a kard huszár nélkül is hadakozik, a virág és fa emberi lélek nélkül is gondolkozik, beszélget. Itt varázsszóra láthatatlanná válik az ember, s az óriást egy kézlegyintéssel földre teríti a törpe. Csodálatos világ ez, olyan amilyen a valóságban nem létezik, de azért még sem idegen világ, mert a mesék mind a jóságnak és a szépségnek, a szeretetnek és békének a vitézei. S éppen azért, mert ilyenek, szeretjük őket. Szeretjük jóságukat és szinte fájó szívvel veszünk búcsút tőlük, amint a mesekönyv lapjainak utolsójával az ő diadalmas útjuk is befejeződik.
"Mesék, tündérek, ősszellemek, ne hagyjatok el bennünket! Tartsátok fogva képzeletünk boldog színképeit és alakítsatok SZERETET hordozóivá! Neveljétek belénk a ti lemondástokat, türelmességteket, tisztaságtokat és melegszívű embermentésteket. - Ne legyünk mi a romboló és gyújtogató pokoli erők szolgái, hanem a szenvedők és üldözöttek védő angyalai!"
Ebben a mesekönyvben a Kis Jézus játssza a főszerepet. A mezők, erdők, maradak, állatok, de mindenekelőtt a gyermekek Királya ül a képzelet csodás varázsparipáján és Ő mutatja meg a megváltói szeretet imára késztető birodalmát.
A mesékben a keresztény nemzet mesélő lelke hullámzik, és egy síró emberiség jobblétet sóvárgó álmodozása keres vigasztalást. - A Gyermek Jézus békéje és áldó szeretete kopogtat bennünk, vegyük észre érkezését. Legyünk csendben, mert az Ő kis diadalszekere nesztelenül suhog felénk, s ha lármázunk, nem vesszük észre, hogy Ő van itt. De akkor Ő tova robog, s talán soha többé nem kopogtat lelkünk kapuján.
"Jézuska, meséink dicső Királya, nyisd meg szívünket érkezésedre és parancsold meg, hogy jóságos Szíved birodalma ne csak mese, hanem valóság is legyen." Vissza