A Hold a hetedik házban

Fülszöveg

"Eleinte csak színes foltok örvénylenek csukott szeme előtt - olyan, mintha nem is a szemhéja mögött lennének, hanem valahol odakinn a térben - dirib-darab, szabálytalan alakú sötétségek, fakó aranyszegéllyel. Az arany körvonalak egyfolytában mozognak, terjeszkednek, fölfalják, majd újra kilökik magukból a változékony sötétségdarabokat. Helga torkában dobogó szívvel várja, hogy megnyilatkozzék előtte az univerzumot átható Világszellem. Az örvénylés mintha kezdene határozottabb formát ölteni, sötétség és fény cseppfolyós kavargásából valami szilárd és szögletes bontakozik ki. Helga megpróbálja fókuszálni a pillantását, már amennyire ez lehetséges csukott szemmel. A kép egy pillanatra megszilárdul, aztán újra elemeire bomlik és beléveszik az értelmetlen kavargásba. De azért volt annyi ideje, hogy megállapítsa: amit lát, leginkább egy hokedlire emlékeztet, egy közönséges konyhai hokedlire."

Ti sosem érzitek úgy, mintha lenne valami, nem is tudom, valamiféle erő... amelyik direkte, gonoszságból úgy intézi a dolgokat, hogy nekünk sose sikerüljön semmi?

Hétköznapi életek, hétköznapi véletlenek. A Hold a hetedik házban hősei - e véletlenek segítségével vagy éppen ellenében próbálnak végigevickélni életükön, s választják a történelmi kornak és életkoruknak megfelelő módszereket, hogy "kezükbe vegyék a sorsukat". Házasság, meditáció, megtérés, jótékonyság, fogyókúra: kitörési kísérletek (de honnan is?), ismert eredménnyel.
Rakovszky Zsuzsa első novelláskötetében a verseire és prózájára oly jellemző érzékeny nyelven tárja elénk helyszíneit és szereplőit - egyik-másik hőse, mintha előző, nagy sikerű regényéből, A hullócsillag évéből került volna e lapokra -, s finom megfigyeléseivel és emlékeivel a ráismerés örömét és bosszúságát egyaránt felkínálja.

Amikor sorra fölszedtem az asztalról a hátlapjukkal fölfelé fordított kártyákat, nem akartam hinni a szememnek: hét ász vigyorgott rám a kártya-legyezőből. Vissza