Na és

Előszó

Pár évvel ezelőtt írtam le ennek a könyvnek az első sorait. Miért tettem? Már magam sem tudnám pontosan megmondani. A legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy tettem bár bizonytalan lépést az ismeretlen felé. Körülnéztem ebben az ismeretlen, de mégis ismerős világban, történeteket meséltem, papírra vetettem legbensőbb érzéseimet és gondolataimat. Itt azonban véget is ért volna a történet, és talán sohasem vehetted volna a kezedbe ezt a könyvet, hogy elolvasd ezeket a sorokat. Szerencsére azonban az életem folyamán találkoztam nagyszerű emberekkel, akiket barátaimnak mondhatok. Ezek az emberek bátorítottak arra, hogy tegyek még egy lépést előre, elhitetve velem, hogy amit eddig leírtam, érdemes kinyomtatni. Köszönöm nekik, hogy ezt megtették, és nagyon remélem, hogy igazuk volt! Azóta, hogy az első sorokat leírtam, sokat tanultam, de a legfontosabb, hogy csak a barátok számítanak, az igaz barátok, semmi más. Megjelent most e könyv, melynek címe: '"Na és". Igen, na és? Valóban nincs sok jelentősége egy pár, teleírt oldalnak ebben a mai világban. Csak az emberek számítanak, mint Tasnádi Katalin, Török Ákos, Spitzer András, Kovács Lajos, Nedeczky Zoltán, Géczi Zoltán, Debreczeni-Kis Gábor, Szoboszlai Gábor, Fodor István, Móni, Noémi, Kari, Barbara, Ági, Simon Róbert, Báthory Norbert, Fifi, Imi, Bálint, Klim Andrea, Kiss Zoltán, Kocsis Ferenc, és mindenki, akinek neve ebben a pillanatban nem jutott az eszembe, de szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkozhattam velük. Ezúton szeretném megköszönni Bartha Ildikónak azt, hogy helyettem is tud helyesen írni, és volt türelme kijavítani a kéziratot, továbbá Jamrich Lászlónak, az abszolút havernak azt, hogy ismerhettem. Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a könyv olvasóinak, akik elolvassák ezeket a sorokat. Vissza