WC Requiem

Előszó

Bizonyára furcsának találják a kedves olvasók, hogy egy WC-s néni könyvet ír. Sok ember furcsán nézett rám és majdnem mindegyiknek az első kérdése az volt, hogy mit lehet írni egy WC-ről? Meg egyáltalán, hogy lehet, hogy egy WC-s néni könyvet ír? Hát igen, sajnos a köztudatban az van, hogy egy WC-s néni analfabéta, buta, mogorva, öreg szutykos, perifériára szorult alkoholista személy. Én rácáfoltam erre a dologra. Nem iszom, nem dohányzom, tiszta vagyok. Mindenki felé küldök egy mosolyt. Tele vagyok mókával, kacagással, vidámsággal. Optimista és naiv vagyok. Mindenkiben jó embert látok - még most is sokszor csalódom, de ez nem baj. Ettől csak edzettebb leszek... Több nyelven beszélek, harminckét éve balesetmentesen vezetek. Három szakmám van. Három saját gyermekem van, kilenc unokám, három kislányt intézetből vettem magamhoz. Az ötven évem és száznegyven kilós súlyom ellenére Nő, Anya, Nagymama, Barát, és EMBER vagyok. Napi tizenhat-tizennyolc órát dolgozom három munkahelyen. Háztartást vezetek, unokázom. Szóval élem az egyszerű hétköznapjaimat, mint minden ember. Hogy mivel is foglalkozom? Első munkahelyemen tolmács vagyok harminc éve. Másodsorban marketing előadóként dolgozom egy alapítványnál. Harmadik munkahelyemen WC-s néni vagyok egy diszkóban. Ezen utolsó munkahelyemen történt események adták az ötletet, hogy nekiüljek megírni a WC - Requiemet. Bizonyára furcsának találják a címet a kedves olvasók. Meg fogják azonnal érteni, ha elolvassák ezt a könyvet. Gyászos a mi viselkedésünk és kultúránk a WC-ben... Vissza