Fülszöveg
"...Az életben nincs számunkra igazi középszer az aljasság és a nagyság között. Vagy mindennap meg kell halnunk nemtelen kompromisszumok alacsony színvonalán, vagy tragikusan el kell pusztulnunk a feneketlen szakadékokban..." /H. G. Wells/
Minden ember életében szükségszerűen egyik, avagy a másik csoporthoz tartozik. Van, aki részlegesen, felváltva, hol az egyikhez, hol a másikhoz. Van, aki születésétől fogva csak az egyikhez. Bárhová is tartozzon az egyén, sorsa egyben közös a másikéval: mindig a másik oldallal fog foglalkozni. Gyakran félelemből, esetleg passzióból, de leginkább tudatlanságból. Mert a másság, a tőlünk való idegenség, bármennyire eljátsszuk, hogy taszít, a legnagyobb vonzással hat ránk. Mert a másság képviseli Énünk hiányzó felét. Azt az utat, amit csak azért nem járunk be, mert valaki azt mondta, az rossz nekünk. Aki képviseli az egyik oldalt, az egyben a másik oldal rejtett fenntartója. A többség azért, mert még nem ismeri, de vágya által készül annak...
Tovább
Fülszöveg
"...Az életben nincs számunkra igazi középszer az aljasság és a nagyság között. Vagy mindennap meg kell halnunk nemtelen kompromisszumok alacsony színvonalán, vagy tragikusan el kell pusztulnunk a feneketlen szakadékokban..." /H. G. Wells/
Minden ember életében szükségszerűen egyik, avagy a másik csoporthoz tartozik. Van, aki részlegesen, felváltva, hol az egyikhez, hol a másikhoz. Van, aki születésétől fogva csak az egyikhez. Bárhová is tartozzon az egyén, sorsa egyben közös a másikéval: mindig a másik oldallal fog foglalkozni. Gyakran félelemből, esetleg passzióból, de leginkább tudatlanságból. Mert a másság, a tőlünk való idegenség, bármennyire eljátsszuk, hogy taszít, a legnagyobb vonzással hat ránk. Mert a másság képviseli Énünk hiányzó felét. Azt az utat, amit csak azért nem járunk be, mert valaki azt mondta, az rossz nekünk. Aki képviseli az egyik oldalt, az egyben a másik oldal rejtett fenntartója. A többség azért, mert még nem ismeri, de vágya által készül annak megismerésére, a kisebbség pedig már ismerete által őrzi azt. A Szellemvilág első kötetének megjelenése után a fenti sorok akaratom ellenére is valósággá váltak. De nem várt módon túllépték saját sorsomat is. Az Erők elvittek olyan régiókba, melyek az anyagiasult ember szemével büntetésként értékelhetőek. Meg kellett élnem a mélységet úgy, hogy abba belerántsanak mindenkit, aki lehetővé tette a korábbi magasságok elérését. Az élet bebizonyította, nem ismeri a kivételezést, hogy ne feledhessük a küldetésünket. Ez a könyv főleg erről szól. Elsősorban azoknak, akiknek már lenne mit feledni, de nem tudnak, vagy nem mernek. De igyekszik szólni azokhoz is, akiknek még, vagy már, nincs feledni valójuk. Megértésre szólítja fel őket, hiszen "a táltól a szájig is el lehet csorogatni az ételt." Aki jóllakott, még nem biztos, hogy a kanállal bánt jól. Meglehet, többet kapott, mint amit elfogyasztani volt képes. Sokan a többletet elcsorgatták közben. A könyv belseje szemelgetés azon receptura lapjaiból, amely az elcsorgatott elemózsiák tárháza.
Vissza