A kunok emléke Magyarországon

Előszó

A múlt század végén tudományos életünkben egymással ellentétes vélemények csaptak össze őstörténeti kérdésekben, így a magyarságba olvadt kunok eredetének kérdésében is. Még mindig tartotta magát az a romantikus nézet, hogy a szkítákkal és hunokkal rokonítható régi kunok magyar nyelvűek voltak, és ókori elődeik valahol Mezopotámiában vagy a Kaukázus vidékén tanyáztak. A tudósok más része viszont egyre világosabban látta, hogy a tatárjárás idején Magyarországra költöző kunok az európai tatárhoz hasonló török nyelven beszélhettek. A nyelvemlékek - a Codex Cumanicus, a kun miatyánk, a kun személy- és helynevek stb. - beható vizsgálata eldöntötte, hogy a magyarországi kunok nyelve a kipcsak-török nyelvjárások közé sorolható, s hogy népi eredetük, nyelvük és művelődésük kérdései csak az eurázsiai steppevidék középkori török népeinek történetébe ágyazva vizsgálhatók. Az elmúlt évszázad során folytatott orientalisztikai, nyelvészeti, történeti kutatások tisztázták a kunok származásának, vándorlásának, európai történetének fő kérdéseit, fény derült a magyarországi kunok társadalmi fejlődésének egyes szakaszaira is. A régészet is korán bekapcsolódott a magyar nép e jelentős etnikai csoportjának kutatásába, középkori népi műveltségének feltárásába.
Kiállításunkon a kunok eredetének, vándorlásának, ősi kultúrájának felvázolása után Magyarországra települt kun népcsoport művelődéstörténeti emlékeit és történeti sorsfordulóit mutatjuk be a beköltözéstől a középkori magyar társadalomba való beilleszkedésen keresztül a török hódoltság koráig, amely az egész Alföld népességi viszonyait és települési képét jelentős mértékben átalakította... Vissza