Az apostolok cselekedetei

Előszó

Jézus mennybemenetele után a kereszténység elindult világhódító útjára. Ennek a világhódító útnak megindulását és első lépéseit tárgyalja az Apostolok Cselekedetei. A körülbelül 100-150 Jézushoz ragaszkodó hűséges lélek elindul, hogy az evangélium világosságát elvigye azok számára, akik eddig a bűn sötétségében és a halál árnyékában ültek. Az evangélium elterjedésének kezdeteit örökíti meg számunkra az Apostolok Cselekedetei. Nem tárgyalja minden apostolnak viselt dolgait, hanem inkább csak a két főapostolnak, szent Péternek és szent Pálnak személyével foglalkozik. E két apostol működésével kapcsolatban mondja el e könyv szerzője, szent Lukács evangélista, hogyan terjed el a kereszténység Jeruzsálemben és környékén. Erről tárgyal a könyv első része az 1-12. fejezetig. Az események főszereplője ebben a részben jobbára szent Péter apostol. A könyv második főrésze a nemzetek apostolát, szent Pált kíséri el krisztusthirdető útjaira, az apostolnak egészen első római fogságáig. Elmondja e rész, hogyan jut el a kereszténység Kisázsián, Görögországon, Rómán keresztül egészen az akkor ismert világ határáig, a mai Spanyolországig. Krisztus evangéliumának diadalútját rajzolja elénk az Apostolok Cselekedetei. Ez az út szenvedésen, nélkülözéseken, megostorozásokon, börtönökön vezet keresztül, de mégis diadalmasan halad előre, hogy meggyőzze a világot.
A könyv szerzője ugyanaz a szent Lukács evangélista, aki a harmadik evangéliumot is írta. Teofilusnak, a római birodalom egyik magasrangú tisztviselőjének ajánlja ezt a könyvét is, akárcsak az evengéliumát. Az anyaszentegyház ezen ősi, az apostolok idejéig visszamenő hagyományát megerősíti az Apostolok Cselekedete könyvének előadásmódja és nyelvezete is, mely teljesen rokon a szent Lukács által írt harmadik evangéliummal.
A könyvben elbeszélt esemének megbizhatósága vitán felül áll. Szent Lukács szent Pál apostol kísérője volt. Többször volt együtt szent Márkkal és szent Jakab apostollal is. Szent Pálnak mindkét fogságában az apostollal együtt volt. Tehát az elbeszélt eseményeknek vagy közvetlen szemtanúja volt, vagy pedig hitelt érdemlő tanúktól hallotta azon eseményeket, melyeket az Apostolok Cselekedeteiben megörökített. Az ásatások folyamán a föld alól előkerült emlékek és maradványok is az Apostolok Cselekedeteinek történelmi megbizhatóságát igazolják.
Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteit szent Pál első római fogságának vége felé írta, a Kr. u. 62-63. évben. Vissza