Bronchologia

Előszó

Alig múlt 50 éve, hogy felfedezték a bronchoszkópot. Eleinte csak idegentest eltávolítására használták. Az évszázad 20-as, 30-as éveiben ebből a gyakorlatból fejlődött ki a bronchológia külön tudományága. Ennek anyagában az idegentest-eltávolítás már csak legfeljebb 2%-kal szerepel.
Neve szerint a „bronchológia" a hörgők betegségeivel foglalkozik. A hörgők azonban szerves kapcsolatban vannak a gégével, a garattal, az orr- és orrmelléküregekkel. Ezek betegségei gyakran terjednek rá a hörgőkre és a tüdő parenchymájára. A hörgők a tüdő parenchymájába vannak ágyazva és az alveolusokban végződnek. A bronchológusnak tehát jól kell ismernie az egész légútrendszert az orrhegytől az alveolusokig. De ezen túl ismernie kell az összes mellkasi szerveket is, mert ezek betegsége gyakran okoz elváltozást a hörgőrendszerben. Ez természetesen nem jelenti, hogy csak e szerveket ismeri és vizsgálja. A szakorvos a hatáskörébe tartozó szervet vagy szerveket az emberi test egészében és sohasem ennek kiszakított részeként nézi.
A tüdőbetegségben szenvedők közül a legtöbben először a gyakorló orvost - kisgyermek esetében a gyermekgyógyászt -, a belgyógyászt vagy a tüdőgyógyászt keresik fel. Ez orvosok vizsgálati eljárása: a kopogtatás, hallgatózás, tapintás, röntgen, laboratóriumi vizsgálatok. Ezekből vonják le következtetésüket a tüdő betegségére vonatkozóan. A kopogtatás, hallgatózás, tapintás külső vizsgálati eljárások.
A röntgennel vizsgáló orvos, akár gyakorló orvos, belorvos, tüdőszakorvos vagy röntgenorvos, átnézeti képből, árnyképből következtet a tüdő betegségére. Ez az átnéző vagy árnyé diagnosztika.
Amikor a kérdést belorvosi és röntgenvizsgálattal nem lehet tisztázni, továbbá amikor a megoldás nem teljes, vagy ha a vizsgálat alapján bronchoszkópos kezelésre van szükség, a beteg a bronchológushoz kerül. A bronchológus belülről vizsgálja a tüdőt. Vissza