Előszó
A honvágy
- Nem tudom, mi van velem! Nyugtalan vagyok. Egy idő óta annyira szeretnék valamit, de magam sem tudom, hogy mit!
- Kedves fiam! Amit magadban érzel, az a boldogság utáni vágy....
Tovább
Előszó
A honvágy
- Nem tudom, mi van velem! Nyugtalan vagyok. Egy idő óta annyira szeretnék valamit, de magam sem tudom, hogy mit!
- Kedves fiam! Amit magadban érzel, az a boldogság utáni vágy. Boldog szeretnél lenni, ez az egész. Vágyódol Isten után.
- Ne tessék rossznéven venni, de még csak nem is gondolok ilyenkor Istenre, nem hogy vágyódnék utána.
- Sokan beszélnek hozzád hasonlóan, de csak azért, mert nem ismerik az emberi szív rejtelmeit.
Milliónyian epekednek, kívánkoznak, vágyódnak, mert ürességet éreznek magukban. Kapkodnak gazdagság, szerelem, örömök, - tudás, hírnév és hatalom után, hogy kitöltsék szívük hiányérzetét, de hiába. Sóvárgásuk a boldogság után megmarad, vagy csak pillanatokra enyhül, mert ami után futnak, amit keresnek, azt nem találják ebben a világban, lévén az maga az Isten.
- Atyám, nem ért engem! Én más után vágyakozom.
- Pedig mégis csak úgy van, amint mondom... Azt hiszem, abban egyetértesz velem, hogy minden ember boldogságra vágyik, hogy nincsen olyan ember a földön, aki ne akarna boldog lenni?
- Egyetértek!
- Minden ember szívének legmélyére kitörölhetetlenül bele van vésve a vágy a boldogság után, és e vágy rúgója és mozgatója egész cselekvésének.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal