Párizs

Előszó

Vajon még mindig a régi?
A kérdés ma igazán aktuális. Kétezer éves történelme alatt a város folyamatosan változott. Victor Hugo nem ugyanannak a Párizsnak az utcáit rótta, mint Francois Villon. Az utóbbi harminc évben, az Halles eltűnésével, a Bastille Opera megépülésével Párizs szociális szerkezetét darabolták fel, intim hangulatát tépték darabokra, tüntették el.
Haussmann munkája a XIX. században csak a város helyrajzát érintette. Csak az 1960-as évektől bolygatják a szegény párizsi lakosságot. A visszavonhatatlan hibát a lakbérek felemelésével követték el. A kispénzű lakosságot véglegesen megfosztották a tulajdonától. Tokio, London és New York után Párizs is csatlakozott a világ legdrágább városaihoz. A mindennapok ezért egyre nehezebbé válnak. Mi a magyarázat arra, hogy (a szerencsétlen) turisták, immigránsok még mindig özönlenek Párizsba? Egyre halványabban ugyan, de világszerte makacsul tartja magát a Párizsról kialakult álomkép. Az ítélkező honatyák megölték a várost. Mindeközben sikerült piacra dobniuk egy ötletet, ami a mai napig tömegesen vonzza a turistákat, és természetesen a... valutát. Tény, hogy felújították a Marais negyedet. Tény, hogy a város tele van múzeumokkal, kulturális eseményekkel... Tény, hogy a rock a város minden sarkában megtalálható. De Párizs melege elpárolgott. Hol keressük az igazi párizsiakat? Hol hallható még az az igazi párizsi zsargon, ami már a két világháború között, sőt jóval korábban, már a Restaurációt követően vonzotta a vad Párizs szerelmeseit. Ez az akkori Párizs már magában is felért egy irodalmi tanulmánnyal! Pszichoanalízis, szemantika, urbanizáció. A mai fiatalok már nem ismerhetik a várost nagy "v"-vel! Régen még az utcagyerekek is jobban ismerték a várost a tenyerüknél. Olvassák el újra a Gavroche-nak szentelt részt a Nyomorultakban! Vissza