A kaftán

Előszó

Részlet a könyvből:

Langy-meleg májusi alkony haldoklott a kertben. Az orgonák buja lila füzérei átdobták illatárjukat a kerítésen. A bokrok között szerelmes fülemüle hívta párját a fészekbe.
A műteremben vígan lobogott a tűz. A fehér kandalló tetejére hatalmas Buddha-szobor telepedett, melegíteni hideg márványtagjait. A félköralakú üvegfalon át a budai hegyek vörösben fürdő panorámája búcsúzott. Állványokon óriási vásznak nyújtóztak, kifeszített ponyvák alatt.
Sötétzöld dressing-gownban vándorolt Háger - mint megszállt lélek a kísértetek éjszakáján - az állványok között. Útját meg-megszakította az üvegfal előtt, ahonnan végigláthatott a Sashegyi-út jó hosszú szakaszán, az autóbusz legközelebbi megállójáig.
Az idő malma a várakozásban lassan őrölte a perceket. Végtelennek tűnő óra telt el azóta, hogy Annát felhívta telefonon és kérte, jöjjön ki ide. Befejezte a képet és azt akarja, hogy ő legyen az első, aki meglátja. Idegessége percenként nőtt. A kíváncsiság, hogy milyen hatást fog művészete kiváltani az asszonyból, még fokozta feszültségét. Zavaros érzések kavarogtak benne. Képek suhantak keresztül az emlékezetén. Világvárosok vonultak el előtte. Az utolsó tíz év sikerei, kiállítások ünnepi hangulata elevenedett meg előtte. Állt a sikerek hegycsúcsán és várta az asszonyt, akit szeretett, akit két éve mondott magáénak s aki nem adta vissza soha a csókját... Vissza