Hauma

Előszó

Részlet a könyvből:
Pysyakada
A kormányosok szobájában a fölöttem levő ágyban pihent Ezza Mohammed Hassan, a Damiettából származó arab, a hajó legerősebb és egyben legszelidebb embere. Most jöttünk le a hidról, ahol négyórás szolgálatot tartottunk a keréknél. Odaát a fütőknél még nagyon orditoztak, mert a dalmát Stipek két perccel később ment le a kazánházba. Valaki csattanós pofont kapott, aztán hirtelen csend támadt, ugyanakkor pedig hatalmas patkány szaladt asztalunkra, melyen rendetlen összevisszaságban hevertek a lerágott csontok, szalámihéjjak, feldült teáscsészék, kenyérdarabok, evőeszközök. Az egész szemétdomb a hajó dölésének megfelelően ritmikusan gurult ide-oda, a patkány nagyokat cincogott, mikor parányi lábait meg-megütötte valami kemény tárgy. A kis kerek ablakokat csuppogva vágta végig a haragvó tenger és a vaslemezek közvetlenül ágyunk fejénél oly ütéseket kaptak, hogy végigremegett az egész szoba. A ruhák, melyek szögeken függtek, méternyire eltávolodtak a faltól, mintha szellemkezek tolták volna el őket onnan.
A patkány okos fekete szemével egyenesen reámnézett és nyugodtan ropogtatott egy száraz kenyérdarabot. És odaát a fütőknél megint kigyult a harci zaj. Nem lehetett aludni. Ezt meg is mondtam Hassan-nak, mire ő nyugodtan lemászott az ágyról és áttámolygott a szomszédba. Ugylátszik puszta megjelenése, meg a velevitt tűzpiszkáló-vasrud nagy hatást válthatott ki a fütőknél, mert nyomban elhallgattak. Ebben a pillanatban hallottam, hogy a hidóra egyet üt. Reggeli négy óra harminc percet mutat ilyenkor az óra. Érdekes ugyanis, hogy a tengerészek órája nem ugy jelzi az időt, mint a szárazföldieké. Éjjel tizenkettőkor nyolcat üt, kettőkor négyet, fél-háromkor ötöt, négy órakor megint nyolcat, öt órakor kettőt. A tengerész négyórás szolgálatra van beosztva. Tizenkettőtől négyig, például. Az óra félóránkint jelez. Félegykor egyet, egykor kettőt és igy tovább négyig, ugyhogy a szolgálatban állók öröme a nyolcas ütésnél éri el tetőpontját, azért, mert akkor váltják le őket... Vissza