Lángolj és világíts

Fülszöveg

Az 1950-es évek kommunista vezetői Endrédy Vendel zirci apátot Mindszenty leghűségesebb barátjának, s egyúttal rossz szellemének nevezték.
Halálakor, a beszentelési szertartáson egykori tanítványa így búcsúzott tőle: "A apátnak keresztet akasztanak a nyakába és gyűrűt húznak az ujjára, s ez mindig mélyértelmű szimbólum. Vendel apát út életében különösen azzá vált. Az örökkévalóság Atyja, a mi Atyánk méltónak találta arra, hogy részeltesse egyszülött Fiának földi keresztjében, és Krisztus Urunk olyan gyűrűt húzott az ujjára, melyet töviskorona és ostorok ékesítenek."
E könyv lapjain most szembe jön velünk Endrédy Vendelecce Homo. A Szent Imre Gimnázium legendás Hadarits tanár ura, a ciszterciek választott atyja, a zirci kongregáció teremtő apátja, az elesettek pártfogója, a háborús üldözöttek befogadója, az Andrássy út 60., a Gyorskocsi utca, a Markó utca, a Konti utca, s Vác ávós poklainak elkínozva, megalázva is hajlíthatatlan s legyőzhetetlen "lakója", a rab, a szabaduló s a megbocsátó, az ellenségeiért is imádkozó ember, az élete végéig száműzetésben élő "pannonhalmi darumadár". Ahogy Rákosi Mindszenty rossz szellemét látta benne, ugyanúgy a kádári diktatúra is - életében soha nem rehabilitálták, 1982. január 7-én halottaskocsin térhetett vissza Zircre. Egykori "őrhelyén", az apátsági templomban nyugszik, Szent Bernát oltára alatt. Sírja fölött mindig friss a virág...
Őrfi Mária kötete egyháztörténetileg, rendtörténetileg s emberileg is adósságot pótol. Az eleddig többnyire publikálatlan dokumentumok, visszaemlékezések, vallomások és fotók a szerző személyes hangú "kötőszövegébe" ágyazva egyszerre nyújtanak új ismereteket, azaz tudást s megindító lelki élményeket - méltó emléket állítva a méltatlanul elfeledett s agyonhallgatott magyar főpapnak, aki híven a Szent Bernát-i örökséghez: lángolt és világított. Vissza