Előszó
Részlet a könyvből:
A kis kutya, a puli, fülelt, szimatolt s a következő percben vicsorítva kezdett ugatni.
- Mija? - szólt rá a juhász.
A kutya csak még jobban ugatott.
- Városifélék? -...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A kis kutya, a puli, fülelt, szimatolt s a következő percben vicsorítva kezdett ugatni.
- Mija? - szólt rá a juhász.
A kutya csak még jobban ugatott.
- Városifélék? - kérdezte a juhász.
A kutya egy pillantásig hallgatott.
- Pusztabéli?
A kutya ugatni kezdett.
- Akkor mi bajod?
A juhász végigheveredett a subáján, a szamár árnyékában és többet nem törődött az egésszel.
Egy idő múlva a két komondor is észrevette, hogy idegenek közelednek s mély konduló ugatással ők is rákezdték. Olyan fertelmesen acsarkodtak, mintha nyúznák őket.
De a juhász már tudta, hogy valamelyik pásztortársa közeledik, a puli azt jól megmagyarázta neki.
Jósokára volt, mikor két szamaras juhászt ki lehetett venni, ahogy a leégett pusztán közeledtek. Lassan jöttek a szamáron és a szamár lába előtt két kutya is ott proszkált.
A puli a gazdája lábához állt s abba nem hagyta egy pillanatra a csikorgó csaholást.
A komondorok lassan meg-megbékéltek, hogy felismerték a sorstársat. Talán a kutyákat is megismerték. Egy-egy időt hallgattak, aztán egy-egy verset ugattak, de nem vették nagyon a lelkükre az ugatási munkát.
Vissza