Lassú víz

Előszó

A szlovák irodalom első sikerei, melyek tovább fejlődését és fokozatos felvirágzását biztosították, a költészetben születtek meg. A prózához utat törni a romantikus Stúr-iskola kimagasló írói közül egyedül Ján Kalinciaknak sikerült, aki a magyar történelemből vett szlovák motívumokkal a Walter Scott-i hagyományokhoz nyúlt vissza és ily módon előállt freskóba be tudta ágyazni a közelmúltat, illetve az egykorú életet ábrázoló saját képeit. A hatvanas és hetvenes évek szlovák prózája a romanticizmust megelőző példaképekhez tér vissza, de nem arat nagyobb sikert, mert figyelmen kívül hagyja a romanticizmusnak mélyebb lélektani jellemábrázolását, környezetrajzát, s így gyakran szárazzá válik. Nem ért el tartós sikert Svetozár Hurban Vajansky sem igényes realista társadalmi prózájával, mert túlságosan messzire ment az orosz példaképek követésében, és a szlovák környezetbe átültetett orosz típusok nem elég szervesen nőttek ki az itteni talajból. Martin Kukucínra hárult a feladat, hogy megteremtse a realista próza sajátosan szlovák hagyományát, s az ő fellépésével kapott a próza a szlovák irodalomban vezető szerepet, amit kisebb megszakításokkal mindmáig meg is őrzött.
Mi a magyarázata annak, hogy a szlovák próza a költészettel szemben oly későn, a XIX. század nyolcvanas éveiben indul virágzásnak, s miért csak Martin Kukucín adta meg hozzá az ösztönzést, noha szépszámú tehetséges író előzte meg őt? Talán összefüggésben áll ez Kukucín kivételes művészi tehetségével, vagy pedig szerepe van itt más meghatározó körülményeknek is? Vissza