Előszó
Három óra volt, szerda délután, hogy a napfényben vakító fehér kertifal fölött, egyszerre különös fej bukkant elő. Idegen férfi feje. Jói formált, kerek koponya volt, szőke haj a tetején. Csinos, a...
Tovább
Előszó
Három óra volt, szerda délután, hogy a napfényben vakító fehér kertifal fölött, egyszerre különös fej bukkant elő. Idegen férfi feje. Jói formált, kerek koponya volt, szőke haj a tetején. Csinos, a filmszínésznők szemöldökénél alig vastagabb szőke bajuszka kunkorodott az orra alatt, piros, teli ajka fölött. Arca napbarnított volt, orra határozott és férfias. Hanem a legérdekesebb mégis az volt rajta, hogy meglepően komolyan nézett reám.
- Azt akarom kérdezni, Bartlett a neve, nem? - kérdezte minden bevezetés nélkül.
Hirtelen felültem a takarón, ahol meglehetősen hiányos öltözékben feküdtem az áldott kaliforniai napfény fürdőjében, abban a hiszemben, hogy itt csakugyan nem láthat senki.
- Igen - mondtam. - Az volnék.
- Ornitológiával foglalkozik, úgy tudom - folytatta az idegen. Kerek fejét valamivel még feljebb emelte és most már két széles vállát is láthattam. Citromszín pólóing volt rajta.
Magam alá húztam a két lábamat. A nap biztatóan simogatott végig csupasz hátamon. Nem ismertem ezt az urat, aki így nekem támadt a falon túlról, de ő, úgy látszik, hallott rólam egyetmást. Szinte várta, merészelem-e tagadni a munkámat.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal