A cukorra, gyertyára és szamárra | 218 |
Addig kellett volna magasba szállnom | 88 |
Add vissza, ó forrás, folyó, szememnek | 174 |
A halál biztos, de az óra még nem | 215 |
Ah, mindenütt csak téged lássalak | 197 |
Ahogy apadnak fogyó életem | 144 |
Ahogy már a keblemen viselem rég | 186 |
A józan ész zsörtölődik velem | 21 |
Akarnám, Uram, mit nem akarok | 208 |
A kelyheket pajzzsá s karddá verik | 13 |
A kereszt, a malaszt s a kínok árán | 219 |
Aki egykor semmiből hozta létre | 109 |
Alázattal hajtom nyakam igába | 140 |
A legjobb művész sem tud olyan eszmét | 71 |
A lélek, mely kiontja | 125 |
Amint megkaptam, uram, leveled | 37 |
Amit csak látok, unszol és tanácsol | 99 |
Amit szép arcodon látok, uram | 46 |
Angyal - formában születtél te, Donna | 135 |
A szívem egyre lángol | 156 |
A szíves barátság színe alatt | 62 |
A tűz a követ úgy szereti, menten | 171 |
A tűz mindent eléget | 102 |
Az a terve a vad | 160 |
Az égből jött, halandó lénye látta | 124 |
Az Éjt, amint édesen szendereg | 105 |
Az én szerencsém és a te kegyelmed | 131 |
Az ép érzék méltán rajong a legszebb | 73 |
Azt hittem, amikor tekintetem | 76 |
Azt hittem volna, hogy mihelyt a lelke | 30 |
Az új, nagy szépség, kinek soha párja | 153 |
Áldott szellem, ki, bár halálra értem | 75 |
Ámor, ime a szívemből, melyet | 152 |
Ámor, nem vagy-e fenség | 193 |
Bajom csak annál nyomasztóbb, ha képem | 103 |
Bár az idő óránkint ostromolva | 120 |
Bár szívem sokszor felgyujtotta már | 128 |
Bár volt a szívem már olyan nehéz | 40 |
Benned látom s így hívom magamat | 16 |
Benned a halál, s életem tebenned | 43 |
Bölcsőtől sírig, melyenek küszöbéhez | 98 |
Csak egy kőben kívánja | 132 |
Csak én égek tovább, ha már kioltott | 17 |
Csak nekem tetszik szívem kínja, látom | 96 |
Egy férfi, sőt egy isten szava szól | 206 |
Enged minden keménység | 93 |
Édes-kegyes segélyed | 163 |
Édes sírásból kínos nevetésbe | 89 |
Életem immár lassankint elér | 209 |
Évekkel rakva, bűnnel teljesen | 213 |
Fáradt szívem nem enged semmi fénynek | 82 |
Felerészben fáj s búsít, felerészben | 214 |
Ha a rajzzal és a színnel elérte | 204 |
Ha a szemek a szívekbe vezetnek | 34 |
Ha a szent vágy, mely fölemeli másnak | 27 |
Habár szépség földi arcvonásod | 187 |
Ha csak könny és kín van kedvedre, Ámor | 126 |
Ha egy arcot víg szív széppé tehet | 172 |
Ha egy hölgy felerészben csupa kellem | 195 |
Ha egy még zsenge szívet ifjúsága | 169 |
Ha igaz, hogy lelkünk valaki másba | 112 |
Ha jól fölfogott lényünk égi része | 205 |
Ha kénből van szivem, annak arca nem | 203 |
Ha kisebb volna, hölgyem | 167 |
Halálom felé, vonakodva folyton | 166 |
Halálra lett, ami lett | 207 |
Halálra öltél már sok évig engem | 191 |
Ha más archoz vonna, uram, helyetted | 127 |
Ha megölhetné valaki magát | 26 |
Ha mint szemed szépsége, volna bár | 35 |
Ha Phöbus nem fonja és nem csavarja | 65 |
Hasztalan vár jutalmat s bért, ahogy | 129 |
Ha, szinte óránkint, tűnt életemnek | 119 |
Hathatósabb és jobb oltalmazóm itt | 91 |
Ha tiszta vágy, ha fennkölt áhitat | 28 |
Ha tudnánk szüntelen | 114 |
Ha ura rá kemény láncot vetett | 192 |
Ha ügyelek, míg fiatal vagyok | 161 |
Ha valaki olyan öröm adósa | 77 |
Ha vágyunkat az Isten | 95 |
Ha végül majd a lélek | 179 |
Higgyétek meg, szemek | 111 |
Hogy, ahonnét jött, megtérjen oda | 188 |
Hogy, asszonyom, jóságod mérhetetlen | 165 |
Hogy az égnek a szem-nem-látta szépet | 84 |
Hogy égi szépséged már foglyul ejtett | 130 |
Hogy élemült koromban | 143 |
Hogy is lehet | 90 |
Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat | 175 |
Hogy merném elviselni | 14 |
Hogy szépséged az idő ellenére | 133 |
Hogy végleges hevemben | 118 |
Honvágyban égve szállna föl e lélek | 152 |
Hölgyem, ha rám veted | 176 |
Hölgyem, mit kivülről látok belőled | 173 |
Hölgyem, törődve, vénen | 162 |
Ideje volna már | 100 |
Itt állok, oly magányosan s szegényen | 68 |
Izzó sóvárgásommal égre szállhat | 184 |
Jobban szeretem magam a szokottnál | 178 |
Jobbra lépek, meg balra bicegek | 180 |
Jobb volna már meghalnom mihamar | 15 |
Jól meglátja távol s közel szemem | 97 |
Kegyesemnek öröm, de neked élet | 146 |
Kegyes-szép kedvesem | 110 |
Két szép szemöld alatt | 117 |
Ki az, aki tehozzád kényszerít | 9 |
Kihunyt a szép szem, sír lett a lakása | 51 |
Kincsem szeméből kilő s belelobban | 17 |
Kinek szemét szokás és kényelem | 81 |
Köszönettel megkaptam, hála néked | 48 |
Levetve kínos, lomha terhemet | 212 |
Magam előzve mennék | 145 |
Magasan fénylő éked közelébe | 159 |
Magas hegyekben, szirti meredélyen | 199 |
Megesik, hogy a szobrász, noha másnak | 139 |
Mert hited, hölgyem, szívem nagy reményét | 142 |
Mert nagyon aggodalmas | 155 |
Meséivel Isten szemléletére | 210 |
Még ha kőből lennél is, úgy hiszem | 22 |
Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban | 83 |
Mért kell, hogy ajkam heves vágyamat | 64 |
Mig fogy az élet napról napra bennem | 123 |
Miként ott lappang, s feltámad a kőben | 72 |
Mikor sok sóhajom keltője, szépem | 85 |
Mi lesz velem? Mit akarsz újra ettől | 189 |
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében | 87 |
Milyen ráspoly marása | 74 |
Mily új öröm, mily fölbecsülhetetlen | 220 |
Míly vidáman símul arany hajára | 11 |
Minden bezárt tér és minden fedett hely | 108 |
Mint ahogy nem teheted, hogy ne légy szép | 101 |
Mint a macskáknak a lombard vidéken | 12 |
Mint kovács tűzzel nyujtja a vasat | 170 |
Mit a szem szépnek lát, a szívbe rajta | 202 |
Mondd, Ámor, ha oly kegyes volna lelke | 150 |
Mondd, kérlek, Ámor, amit a szemem | 20 |
Mondom nektek, nagy istenek, a földön | 151 |
Nagy szépség, heves tüzet szítva folyton | 157 |
Nem a halál, félelem a haláltól | 113 |
Nemcsak nagy kín, hölgy, nagy kegyelem | 183 |
Nemes lény, mint tükörben, drága tested | 19 |
Nem ér bennem se művészet, se szellem | 168 |
Nem gyógyult be, Ámor, arany nyiladnak | 198 |
Nem halandó dolgot láttam szememmel | 67 |
Nem lehet érdeme szerint dicsérni | 136 |
Nem mindig halálos vétek, ha lángra | 78 |
Nem mindig s nem mindenki csak az érzék | 138 |
Nem örült a levegőnek, nem élt | 141 |
Nem szívem élteti szerelmemet | 79 |
Nem tudok elképzelni semmiképpen | 45 |
Nem tudom s akarom megállni, Ámor | 94 |
Nem tudom, teremtője vágyva vágyott | 63 |
Nem vagyok magamé már! Hogy lehet | 10 |
Nem viszi szívem, mely a szépre vágyna | 182 |
Nincs a te égi orcád | 116 |
Nincs dolog oly silány, mint amilyennek | 211 |
Ó éj, édes idő vagy, bár sötét | 66 |
Ó jaj nekem, jaj nekem, becsapott | 32 |
Oly magasra ragadtál | 148 |
Oly tettrekész, oly bátor büszke hölgyem | 104 |
Olvadt ezüst s arany | 147 |
Önmagamtól mennél inkább menekszem | 181 |
Pörölyöm, ha a nyers márványt kivésem | 86 |
Sok éven és sok próbán át, halála | 137 |
Sok szétszórt pillantásod | 149 |
Sóvárgó vágyam gyakorta ígérhet | 216 |
Szememen át mily mézet ont szivembe | 44 |
Szent szeme nem találhat az enyémbe | 92 |
Szépítenek, mondják, a szenvedések | 201 |
Szépsége emlékével egybeforrva | 158 |
Szép szemeddel édes fényt láthatok | 107 |
Szivemből a halálnak | 164 |
Születésemkor kaptam példaképnek | 80 |
Tán hogy szívem másért részvétre keljen | 31 |
Távolból, egy nagy csillag sugarától | 115 |
Több türelemmel több szerencse és kegy | 185 |
Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod | 29 |
Tüzet érzek egy megfagyott alakban | 106 |
Új hölgy szépsége lázít | 196 |
Uram, ha régi közmondás igaz, hát | 8 |
Üdvözültek, kik örömet találtok | 122 |
Valahányszor bálványképem dereng föl | 200 |
Van egy féreg, önmagához kegyetlen | 47 |
Van még a földön egy gigász, olyan nagy | 49 |
Vásároltam, bár igen drága áron | 36 |
Végórámhoz vezetett már sok évem | 121 |
Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre | 7 |
Vigadtak s búsultak az égi lelkek | 217 |
Vígy oda vissza, ahol vak hevemnek | 194 |
Utószó (Írta Rónay György) | 225 |
Jegyzetek (Összeállította Rónay György) | 245 |