A magyar irodalom története a XX. században

Fülszöveg

Meggyőződésem szerint nincs a magyar irodalomnak korszaka, amelyet olyan tévesen ítéltek meg, mint a legutóbbi emberöltő. Egy kor irodalma sohasem egységes, különböző rétegekből van felépítve, különböző egymással párhuzamosan haladó, vagy egymással súrlódó áramlatok haladnak benne egyszerre. Ennek a rétegződésnek a megvilágítását tekintettem egyik legfőbb feladatomnak. Hogy nem mellőzhettem el az általános koncepción belül az egyes írók pályájának, műveinek és fejlődésének jellemzését, az magától értetődik.
Teljesen elfogulatlan egy irodalmi korszak tárgyalásában, amelyben kombattáns része volt, csak az a kritikus lehet, akinek nincsen kritikai álláspontja és meggyőződése, vagy akinen nincsen az irodalomhoz lelki köze. Nem félek az elfogultság vádjától, ebben a tekintetben Gyulai Pál nézetét vallom, hogy a kritikusnak legyen meggyőződése és álljon helyt érte.
Egyben bizonyos vagyok: amit írok, azt a magyar irodalommal való közösségérzés sugallja. Életem legmélyebb élménye a magyar irodalom, magánéletemet is ez alakította olyanná, amilyen. Nem követelem magamnak a tudós rangját, mindig írónak éreztem magam. Nem éltem az irodalom fölött, hanem az irodalomban, becsvágyam volt: hatni az irodalomra. És nem titkolom, büszke vagyok rá, hogy itt-ott hatottam is. Könyvemnek is, mely lehet, hogy utolsó nagy munkája életemnek, az a legfőbb célja, hogy hatása legyen az irodalomra.

Schöpflin Aladár Vissza