Szivárványon innen és túl

Előszó

Igen nagy szeretetben érkeztem a világba. Közel 20 év telt el, mikor biztos voltam abban, azért kaptam annyira szeretet, mert a Szeretetet kell szolgálnom. Minden betűmet az Isten előtti öröm és hála diktálja. Öröm, hogy immár 25 éve tehetem azt, amit. - Pásztora vagyok Legfőbb Pásztoromnak, Jézusnak.
Egyetlen gyermeke vagyok szüleimnek, - drága Édesanyám ma is mellettem él, - velem van. Apu, már 17 éve hazatért Urához! Mikor felszenteltek diakónusnak, 1980. júniusában, drága anyám elmondta a következőt. Zúzmarásan rideg, fagypont alatti reggel volt 1955-ben azon az elsőpénteken. Egy kismama ballagott Jézus Szívéhez, feltölteni önmaga anyai szívét és imádkozni övéiért. Amikor belépett Miskolcon a Minorita templom gyóntatószékébe, persze hogy nem tudott "édes terhétől" letérdelni. Amikor ezt észlelte a gyóntató, szelíden kiszólt neki. "Kismama ígérje meg, hogy mostantól azért is imádkozik, hogyha fia születik pap legyen, hogy leánygyermekkel ajándékozza meg a Jóisten, akkor szerzetesnővérként szolgálja az Egyházat. - És nehogy letérdeljen, maradjon csak úgy állva és hallgatom..." 25 éven át hordozta azt, az akkor és azóta végzett, nemes és anyaian gyöngéd imaszándékát. Mint elmondta, nem akarta, egészen szentelésem pillanatáig befolyásolni szabad döntésemet. Mindennél édesebbnek éreztem akkor édesanyámat, s mindenkinél boldogabban kezdtem egyelőre szerpapi, majd később áldozópapi életutamat. Vissza