Tompa Mihály

Előszó

Részlet a kötetből:

„A világon semmiféle tehetség el nem vesz. A gondviselés, ha elrejti is gyöngyeit, rendel számára halászokat, kik azt fölhozzák." Petőfinek ezt a derült világfölfogásából sarjadt tételét gyönyörűen igazolja Tompa Mihály sorsa. Azt a gyöngyöt, melyet nemzetünk Tompa költészetében bír, a gondviselés ugyancsak elrejtette volt a nyomorúság tengerének mélyére s ha nem rendel egy fiatal theologus, Bihari György igrici tanító személyében számára gyöngyhalászt, a kincset rejtő kagyló irodalmunk végtelen kárária örök időkig ott marad a tenger fenekén. A véletlennek finom hajszálán függött, hogy a parasztsorban sínylődő kis Tompa Mihályból nemzetünk egyik legnagyobb költője helyett nem lett szántóvető parasztember, a természet édes szavú költője helyett az anyaföld durva kezű munkása. Szerencsére a kis Mihály sorsának egyhangúan forgó kerekébe erős kézzel belekapott ez a derék iskolamester. Az 1831-ik évben Igricibe kerülvén, a kis Mihályban fölismerte a szellem rendkívüli erejét s minden áron tanult embert akart belőle faragni. Hiába magyarázta Tompa rokonságának, hogy a fiú nagyra van híva: meg sem értették s ha fogott volna is rajtuk a szó, nem volt módjuk a gyermeket iskoláztatni. De Bihari György nem olyan ember volt, hogy amit egyszer megmarkolt, az kieressze kezéből, s már a következő évben kijárta, hogy Tompa, mint két vagyonos úri fiú inas-diákja, a sárospataki nagyhírű kollégium falai közé kerüljön." Vissza