Magyar népdalelemzés

Előszó

Mior az 1900-as évek elején Bartók és Kodály elindultak népdalgyűjtő útjukra és néhány küzdelmes esztendő után gazdag terméssel tértek vissza, a kortárs zenészek közül csak néhány kiválasztott tudta felmérni e lépés óriási horderejét. Bartók és Kodály megmentették az utókor számára a páratlan szépségű és egyre pusztuló magyar dallamkincset. A város és falu között meginduló kicserélődés folytán ugyanis a faluba visszatért paraszt elhozta a város sekélyes műzenéjét, már szégyellte az apjától, nagyapjától hallott parasztdalt, és szívesen cserélte azt fel a városi értéktelen, de divatos dallal. A falu idősebbjei még énekelték, de velük együtt kihalásra volt ítélve Európa egyik legszebb népdalkincse, melynek megmentését Bartóknak, Kodálynak és kis számú segítőtársaiknak köszönhetjük. De volt a népdalgyűjtésnek egy másik nagyjelentőségű következménye is: az, hogy a népdalfeldolgozásokkal a magyar népzene bevonult a műzenébe és Bartók és Kodály remek alkotásaival a magyar műzene bevonult a világ zenetörténetébe. Csodálatos módon ágyazták bele Kelet ősi hangját Nyugat formavilágába és így a magyar műzene hajóját, mely már-már az utóromantikus epigonizmus és a cigányos műdalstílus zátonyára futott, ismét kivezették a nyílt vizekre, honnét egyforma horizontja nyílt Kelet és Nyugat felé.
Mint minden újító lángésznek, Bartóknak és Kodálynak is az értetlenség, merev ellenállás, közöny és gúny kínai falán kellett áttörni, de harcukat megharcolták és mondanunk sem kell, hogy előbb találtak igazi megértésre másutt, mint itthon, saját hazájukban. Vissza