Ocskay brigadéros

Előszó

Részlet a kötetből:

PROLÓGUS.
(Trombita-jel a szín mögött.)
JÁVORKA ÁDÁM
(szatmári diáknak öltözve a függöny elé lép, heroikusan).

A Prológus vagyok! A képzelet szárnyas
Lován repültem mult idők bús pusztái
Fölött, hol véres alkony-fénynyel küzködik
Rákóczi hunyó csillaga...

(Zavartan.) Nem jó hangon kezdtem... (Behízelgően.) Szép hölgyek, nemes urak, kik piros bársonyszéken könyökölve, mérsékelt kíváncsisággal szemlélitek gúnyám: félve köszöntelek, mint Cézárt a gladiator; félve, mert sejtem, közületek nem egynek mi jár az eszében... „Jelmezes darab? Hozzá magyar? Ezt végighallgatni súlyos robot lesz!" Ha így méltóztatol gondolkozni, óh ezerszemű Cézár: akkor a vászonvárában fegyverkező kuruc csatája elveszett, a darab megbukott. Mert ketten játszunk ám komédiát: tollal, nyelvvel mi idebenn - szívvel, képzelettel ti odakünn. Baj, ha tompa a toll és dadog a nyelv - de jaj! ha hideg a szív és fásult a képzelet. (A páholyközönséghez.) Ráismersz-e vitéz ősödre az ágáló komédiásban? (A földszinthez.) Elhiszed-e, hogy támadó brigádák vágtatnak a festett vászonmezőn? (A karzathoz.) Be tud-e telni szíved az élni vágyó és kriptába falazott Szabadság szörnyű keservével? Mert ez a te szereped! (Hódolattal.) Légy kegyes magad fölött, itélni, óh ezerszívű Cézár, - aztán fölöttünk. Ha te jól játszol s mi rosszul: az a kisebbik baj - tűzbe a silány tollat, amely akart, de nem tudott idézni szellemet. Majd jön utána más! De ha te játszol rosszul, - akkor (Meghunyászkodva.) - de ki ítélhet fölötted, Cézár! (Békülékenyen.) Ha nem vállalod a szereped: levetjük majd a farkasbőrt és divatos mezt öltve magunkra, holnap vidám gall tréfákkal keressük fölséged kegyét... (A színpad felé, parancsoló gesztussal.) Kezdődjék a színjáték!
(Csöngetés. Jávorka el.) Vissza