Előszó
"A Magyar Tudományos Akadémia - eltérően a többi hasonló európai intézettől - nem állami, nem fejedelmi, hanem nemzeti alapítás..." fogalmaz az MTA állami támogatásáról rendelkező 1923. évi 1. törvénycikk indoklása, amely az Akadémia 1867 óta létező állami támogatását és köztestület szerinti működését is megalapozta.
Az Akadémia Közgyűlése mintegy másfél évtizeddel ezelőtt megalkotta a köztestületi Akadémia korszerű fogalmát, amelyet az 1994. évi akadémiai törvény erősített meg. Az Országgyűlés által 2009. március 30-án egyhangúlag elfogadott akadémiai törvénymódosítás pedig tovább érlelte a korábbiak megfontolásait, és megújította azokat.
Törvények 'között', a közel egy évszázad alatt köztestületi tagok ezreinek szakmai, tudományos, közéleti jelenléte és részvétele is alakította a törvényt megalapozó célkitűzéseket és szemléletet.
A törvényről szóló társadalmi-közéleti bizalmat mutató egyöntetű döntés 2009 tavaszán jelképesen is megerősítette annak jelentőségét, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem csak a kutatóhálózat, hanem a teljes magyar tudományosság intézménye, beleértve a magyar tudományt a határainkon túl képviselő tudósokat is.
A jelen kötetben bemutatott köztestületi tagság jelenti azt a szellemi közösséget, amely készen áll az előttünk álló kihívások megválaszolására, és elkötelezett a nyitott, eredményeket ösztönző szakmai-tudományos párbeszéd mellett.
A köztestület tekintélyét és erejét nem csupán a kor méltósága, hanem az ifjúság lendülete is adja. Minden, a fiatalok számára megnyitott új lehetőség hozzájárulhat ahhoz, hogy mérséklődjenek a kutatói utánpótlási gondok a magyar tudomány műhelyeiben, hogy új terek nyílhassanak meg a kutatói érdeklődés és tevékenység számára.
A most kézbe vehető Köztestületi tagok kézikönyve - melynek kiadására még az internetes gyorskeresések időszakában is jelentős felhasználói igény ösztönöz minket - megjelenésével is érzékelteti a köztestületi tagság súlyát, láthatóvá teszi szakmai, tematikus és munkahelyi sokszínűségét.
Ugyanakkor bizonyítja Széchenyi szavait is, melyek szerint „nem a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnek sarkalata."
Vissza