A lelki barátságról

Előszó

Elréd-nek, a rievali cisztercita kolostor szentéletű apátjának a Lelkibarátságáról írt könyvét kapja itt magyar fordításban az olvasó.
A ciszterciták jubileumára alkalmasabb könyvet nem lehetett volna akarva sem kiválasztani, mert hiszen a Rend irodalmának Sz. Bernát művei mellett is a legnagyobb kincsei közé tartozik.
A könyvet szerzetes-apát írta, nem fiatal korában. A könyv "hátha mögött" gazdag, nagy élettapasztalat, buzgón átélt lelkiélet áll. Gondolatai nem olyan mázsás súlyú szentenciák alakjában ugyan, mint a Krisztus követése, de édesen, művészi párbeszéd formájában előadva és megformulázva a lélek- és emberismeret titokzatos tárnáiba vezetnek, ezért hát ma és mindörökre megrázzák az embert. Lapjai a középkori ember szellemi életének történetéről ékes világossággal beszélnek. Azt mondják mindenekelőtt, hogy elpusztíthatatlan minden szépség, mely a szent emberek szívéből sarjad. Beszédük ennélfogva olyan beszéd, amelyet mindig, minden korban megértünk, ma azonban különösen értjük, érezzük, áhítjuk és visszasírjuk.
Miért éppen ma? Talán azért, mert a barátságnak az a fajtája, melyről ez a könyv olyan reális álmokat rajzol, amely álmokat a párbeszédet folytatók az olvasó szeme előtt növesztenek testes, virágos élőfává a legnemesebb emberiesség televényéből, mondom, a barátságnak ez a fajtája az utilitárius századok hosszú folyamán hatalmas hordalékrétegekkel boríttatott el. Vissza