Írd és mondd!

Előszó

Meg kell mondanom, nem könnyű - mégis hálás -feladatra vállalkoztam, amikor nekiláttam e könyv megírásának. Olyan szakértők, éles szemű bírálók forgatják majd e lapokat, akik nem szőr mentén kritizálnak, hanem húsbavágóan, sokszor keresetlen szavakkal mondják el véleményüket. Ezek a kritikusok ti magatok, az olvasók vagytok. Ti, akik diáklapot vagy -rádiót (esetleg mindkettőt) szerkesztetek vagy fogtok szerkeszteni, akik érdeklődtök az újságírás, a rádiózás iránt, s esetleg terveitek között szerepel, hogy később újságírók, rádió- vagy televízióriporterek legyetek. De addig is... Mihez kezdhet egy 14-18 éves fiatalember, ha tollat, mikrofont kap a kezébe? Sok mindenhez. Szidhatja a menzát, kifogásolhatja, hogy kifogásolják a hajviseletét, kritizálhatja vagy dicsérheti a házirendet - a jóég tudja, mi mindent csinálhat. Ám a tollat és mikrofont lehet tanácstalanul is forgatni. E ez a legrosszabb.
A könyv, amit most a kezetekben tartotok - műfaját tekintve - tulajdonképpen szakkönyvnek készült. Éppen ezért igénybe vettem már megjelent hazai és külföldi irodalmat is, elsősorban a Magyar Újságírók Országos Szövetsége újságíró-iskolájának jegyzeteit. Szeretném, ha olvasás közben megtalálnátok benne azt, ami az újságírással kapcsolatban valamennyiőtöket érdekel.
Most pedig gyertek velem, nézzük meg közelebbről azt a csodaszép, csak messziről rejtélyes valamit, aminek sajtó a neve. Vissza