A fényképezőgép és a negatívanyag

Előszó

Részlet a könyvből:

A FÉNYKÉPEZÉS PASSZIÓJA

Nem szükséges sokat bizonyítgatni annak igazságát, hogy a fényképezés a legszebb passzió. Mindenki elismeri ezt, az is, aki maga még soha nem is gyönyörködött benne. A fényképezés megtanít látni. Aki fényképezőgéppel kezében járja a világot, az előtt megsokszorozódik a világnak a szépsége. Nem suhan el felszínesen az emberek, a dolgok, a világ szép és érdekes látványai mellett. Élénkebben, teljesebben látja az életet, mint az. akitől még idegen a szellemi élvezeteknek ez a legnemesebb formája.
Aki fényképez, annak benyomásai mélyebbek és egyúttal maradandóbbak is. Mert a kép, amelyet emlékezetünk megőriz, minden elmúló nappal halványabbá, fakultabbá válik, hogy végül teljesen elmerüljön a feledésbe. A fényképező pedig fényképezőgépe segítségével megfogja ezeket az eltűnő pillanatokat, elmúló szépségeket megrögzíti és ezzel örök életűvé, maradandóbbakká teszi azokat.
Élményei és emlékei a feledéstől megmentve sorakoznak albumának lapjain. Hogy újra és újra visszaidézzék az elmúlt szépségeket. Aki fényképez, az többszőrösen éli át életének legértékesebb pillanatait: egyszer a valóságban és utána többször, sokszor, élete folyamán, amikor a kép látása nyomán képzeletében új életre támad a régi látvány, a régi esemény: családi életének, kedvenc sportjának, kirándulásainak és utazásainak legmegragadóbb pillanatai.
A fényképezés mindenki öröme: mindenki megszerezheti magának azt a lehetőséget, hogy fotografáljon. Aránylag kevés pénzért szerezhetők be jobbnál-jobb gépek, amelyeknek kezelését megtanulni gyerekjáték és amelyekkel egy-két kísérlet után mindenki szép eredményhez juthat el. Nem akarjuk ezzel lebecsülni a fényképezés mesterségét és tudományát, hiszen ennek területe szinte határtalan. Vissza