A Budapesti II. kerületi Állami Rákóczi Ferenc Általános Gimnázium Évkönyve

Előszó

Az évfordulók és a megemlékezések vissza-visszatérő ünnepek életünkben. Egyik legszebb és legnagyobb ünnepünk immár 15 év óta a felszabadulás évfordulója. Tizenöt évvel ezelőtt a felszabadító szovjet hadsereg végre meghozta hazánknak is a sok évszázad óta várt szabadságot, megkezdődött népünk történelmi fejlődésének új és egyben legszebb szakasza. Ez az évforduló a magyar nép gazdasági és kulturális törekvéseinek megvalósulását jelenti, hiszen az elmúlt másfél évtized története évszázadok mulasztásait pótolta. A nagy történelmi változások a társadalmi élet minden területére kihatnak. Így érthető, hogy az elmúlt időszakban iskolai szervezetünk, oktatási-nevelési célkitűzéseink is megváltoztak. Ma már valóban eljutnak a tömegek az iskolapadokba, iskolaköteles korban csakúgy, mint felnőtt korban az elmulasztott tanulmányok pótlására.
Megváltozott az iskola oktató-nevelő munkájának belső arculata is, közelebb került, azonosult magával az élettel. Pártunk és kormányzatunk célja, hogy gazdaságilag megerősítse hazánkat, kiszélesítse a nép kulturális életét, emelje az általános népjólétet, elérje az általános megelégedettséget; nekünk tehát az iskolában hasonló célkitűzéseket kell követnünk. Megértettük az idők szavát. Lassan, gondos előkészítő munkával átalakítjuk a középiskola régi, klasszikusnak nevezett, de az élettől egy kissé elzárt típusát a mindennapi élettel szorosan lépést tartó gyakorlatibb középiskolává. A mi iskolánkban is folyamatosan végbemegy ez a történelmi átalakulás. Az államosítás után - jóllehet néhány év még megőrizte a régi iskola érinthetetlen munkastílusát és nevelési elképzeléseit -, az ötvenes évek elejétől kezdődően, tanárok és szülők közös munkája eredményeként kísérleteztünk az új iskola létrehozásával. Komolyabb eredményeket az ellenforradalom után értünk el, azóta vannak jól berendezett tanműhelyeink, és az első botorkáló lépések megtevése után komoly kísérleti tapasztalatokkal segíthettünk az országos igényű középiskolai reformmunkálatokon dolgozó bizottságokat. Érthető, hogy az új típusú munkával munkára nevelő középiskola nevelési célkitűzése sem lehet más, mint a munka megszerettetése, a munkát végző ember megbecsültetése. Ez a célkitűzés a szocialista pedagógia alapelve, azt akarjuk, hogy felnövekvő tanítványaink szocialista emberekké érjenek. Vissza