Szittya-Szótyár

Fülszöveg

A Szittya-Szótyár - mint talán alcíméből is kitűnik: Posztfeszty-körkép - nem vers, hanem tabló. Állókép a dinamikusan felbomló ezredvégi Magyarországról. Oxymoron. Elégikus, parodisztikus, katasztrófista hősköltemény, amellyel a 2000 szerkesztősége szeretné meglepni - tízéves fennállása alkalmából - a millecentenáriumon olvasóit. Ha távolról és irónikusan is - a 100 évvel ezelőtti századvég historizáló és szecessziós giccsparádéjának elrajzolt jeleneteiben - Szilágyi Ákos költői nyelve minden rezdülésével a klasszikus mintákat - főként Arany, Ady, József Attila és a Vikár Béla fordította Kalevala költői nyelvét és nyelvi ihletét idézi. Sokat köszönhet persze a mű Milorad Pavic szerb író magyarul is megjelent Kazár szótár című világhírű regényének. A Szittya-Szótyár hőse gyűjteményes alak: szerb, tót, oláh, magyar, zsidó - mind-mind ott kavarog e ködalak szívében és szavában. A "szótyár" történéseinek hőse igazából nem is valamely mitologikus vagy történelmi alak, nem nép és nem nemzet, hanem egy szó. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szó... Mintha az egész költeményt ebből a szóból húzná elő a "szótyár" magozója és ragozója: az énekmondó. S valóban, ha merengve szétnézünk a második ezredforduló homokos, szomorú, vízes síkján, mintha csakugyan nem maradt volna ebből az egész keserves - kelet-európai mítoszok volgai ködőbe vesző, turulmadaras, hétvezéres, hun-magyar, szkíta, dáko-román - millenáris körképekre törpített historizáló "szittyaságból" semmi egyéb a puszta szónál. Ez a pusztaság a költemény tulajdonképpeni tárgya, ez a pusztaság üt szíven és derít nevetésre a poéma minden egyes sorában. Vissza