Miskolci téli tárlat '72

Előszó

Örömmel mondtam igent a felkérésnek, hogy írjam meg a második Miskolci Téli Tárlat katalógusának előszavát. Sok személyes szállal kapcsolódom Miskolchoz, gyermekkori emlékeim kötnek a városhoz, a Bükk vadregényes tájaihoz, megbecsült és megbecsülést jelentő ismeretségeket, barátságokat kötöttem az itt élő művészekkel, s ami lényegesen jelentősebb, eddigi ismereteim, jó néhány éves tapasztalatom alapján úgy hiszem sok mindenben találkoznak az e tájon élő képzőművész-törekvések azzal az ideállal, amelyet én társadalmilag elkötelezett korszerű művészi megjelenítésnek, a társadalom alakításában, fejlesztésében is részt vállaló művészetnek hiszek.
Mégis az előszó megírásakor gondolkodóba estem, mi több, teljesen elbizonytalanodtam a katalógus előszava rendeltetését, létjogosultságát illetően. Mert hát mi a szerepe egy ilyen előszónak? A közönség tájékoztatása? A közönség a műtárgyjegyzék, az illusztrációk és mindenekelőtt a kiállítás megtekintése után mindarról sokkal pontosabb képet kaphat, mint amit egy ilyen előszó négy-öt flekken vázlatosan be tud mutatni. A kiállítás értékelését, s ezen keresztül a közönség leglényegesebb "orientálását" pedig elvégzik majd a megnyitó után megjelenő, remélhetőleg alapos, elemző kritikák. Etikátlan lenne tehát a katalógus írójától, ha kritikus kollégáitól akarná elvenni a "kenyeret", ha bármilyen formában is befolyásolni kívánná tevékenységüket, pusztán azzal a helyzeti előnnyel élve - vagy visszaélve -, hogy ő még a rendezés fázisában láthatta a bemutatandó anyagot. Vissza