Mészkő

Fülszöveg

... Mészkőről azt mondták: csúnya.
- De ha a falusiak maguk mondják valamiről, hogy csúnya, az ember rájön, hogy az csupa varázs - vigasztalt Feri egy kacsintással.
... megláttam a padlón, az egyik sarokban, egy alabástrom vázát. Megcsodáltam lágy, fehér eres márványzatát, amely puha csillogással szívta magába a lámpa fényét. A ház, amelyben aludtam, s maga az egész "piszkos" falu egy alabástromtelepen terült el, mely egyike a világban véletlenszerűen előforduló alabástrom lelőhelyeknek.
Mészkőn a sár szinte már intézmény volt: állandó harc és filozófia forrása. Azon a természetes kihíváson keresztül, hogy egymás elé tegyem a lábaimat, egyiket a másik után, megértettem a mészkői fatalizmust.
- Sár van - hangzott változatlanul a szomszédok köszöntése.
- Sár van - feleltem én, s mindenki más is.
Első sétánk a faluban magában hordozta azt a csodát, amit egy gyerek érezhet első portyázásakor a karácsonyfa körül. A levegő tele volt az újszülött kecskék és bárányok reszkető hangjával. Bár a falu neve Mészkő, alabástromot lehetett látni itt is, ott is: fehérlett, mint egy kínai tájképben a hegyek. Mészkő szeszélyesen szétszórt falu, ösvényekkel és utakkal, amik körbefutják a rózsaszín-kék sziklakiszögelléseket. A virágzó gyümölcsfák egy napsütötte foltja részben beárnyékolta a folyó fölötti mintegy háromszáz, részben bolyhos zsuppal fedettek, részben barna zsindelyes vagy piros cserepes házat. szomorúfüzek és alabástromkő kerítések adtak hangsúlyt a domboldalnak, mint egy lefelé haladó táncban...
A konyhából ráláttam az Aranyos völgyének egész kanyarulatára; a folyó, mint egy motring aranyszál, időnként elvált, aztán egy másik falut futott körül, úgy három kilométernyire, aztán folyt tovább a távolban füstoszlopokként látszó Torda felé. Vissza