Krisztusba öltözötten

Előszó

1. A Kegyes Iskolák Rendje bizalommal tekint a gondviselő mennyei Atyára, aki a római Santa Dorotea plébániai iskola megnyitásától fogva több mint négyszáz éven át gondját viselte, és reménység tölti el, amikor a rá váró jövőre gondol. Tudatában van a mai kor nehézségeinek - amelyek korábban sem hiányoztak - és a bizonytalan jelenségeknek, amelyek jellemzik. Az egyetemes káptalan Isten hívását látja bennük, hogy a rend élete jelentőségteljes legyen az egyházban és a világban.
2. Rendünk bizakodik Szűz Mária közbenjárásában, aki a Kegyes Iskolák édesanyja, és tudja, hogy önmaga Isten műve. Elismerjük, hogy az út, amelyen járnunk kell, alapvető vonásaiban nem különbözik attól, amelyen alapító atyánk, Kalazanci Szent József járt. Ahogyan ő hagyta, hogy a Szentlélek hasonlóvá tegye Krisztushoz - az engedelmes szolgához, aki befogadja és megáldja a gyerekeket, azonosul a rászorulókkal, és hirdeti nekik Isten országát -, úgy rendünk is az Úr Krisztusból kiindulva keresi a válaszokat, alapját benne kívánja megvetni, hiszen ő az egész történelem alapja, és az ember megvalósulásának legtökéletesebb példája. Az életre váltott evangélium segít minket, hogy Krisztushoz hasonuljunk, alapítónkat követve „szandált" húzzunk lábunkra, mely beszédes jelképe annak, hogy az út, amelyen járnunk kell, terhektől mentesebbé tesz bennünket, vagyis azzal a készséggel ajándékoz meg, amit a tisztaságban, szegénységben és engedelmességben megélt piarista szerzetesélet magával hoz. Vissza