Annuska

Előszó

Részlet a könyvből:

"Falusias veranda, vagyis inkább terasz. Tehát üvegfala nincsen ; korlátja csak fából való. Ajtó és ablak nyílik reá. Az ablakon belől pianino áll, amely részben a nézőtérről is látható. Az ajtó fölött kőből faragott régi nemesi címer. A teraszon kihuzható asztal és székek. Balról a terrasz mellett a kert egy része látszik, ha egyéb nem, egy hársfa. A terraszról két lépcső lejt a kertbe. Az asztalon egy üveg víz és pohár.
Első jelenet. Kati, később Annuska és Sári.
Kati. (Parasztleány, félszárig érő, sőt még annál is rövidebb szoknyában, cirfa papucsban. (De kérem a szereplőt, ne szedjen magára vasárnapi parasztruhát és ne fonjon a hajába bokáig érő pántlikát.) Cirokseprővel söpör. Időnkint az ajtó felé hallgat, aztán odaoson és hallgatódzik.)
Annuska. (Balról a kertből jön Sárival, sétálva. A kezökben néhány szál rózsa.) Amint megérkeztem, az volt az első, hogy bejártam a rétet és az erdőt. Úgy van minden, mint volt. A rét most is olyan, mint egy nagy zöld szőnyeg. Az erdő most is olyan csendes, titkos. Láttam azt az odut is, ahonnan a szomszéd birtokosunk fia egyszer bagolyfészket szedett ki nekem.
Sári. (Élénk, szinte szeles, kissé kacér. Ruhája olcsó, de izléses és divatos.) És te itt tudnád hagyni ezt a szép mezőt, ezt a lombos erdőt, ezeket az öreg hársfákat? Minek neked az a sok tanulás? Elvégre tizennyolc esztendős vagy." Vissza