Előszó
Az Inyesmester Szakácskönyvét, mellyel 1932 Karácsonyán léptem a nyilvánosság elé, valóban rendkívüli megértéssel, szeretettel fogadta a nagyközönség.
Ugy értékelte, mint valami érdekes, sőt...
Tovább
Előszó
Az Inyesmester Szakácskönyvét, mellyel 1932 Karácsonyán léptem a nyilvánosság elé, valóban rendkívüli megértéssel, szeretettel fogadta a nagyközönség.
Ugy értékelte, mint valami érdekes, sőt izgató olvasmányt, kezükbe vették, forgatták, felgerjedt étvággyal olvasták olyanok is, akik a konyha, a főzés, a szakácsművészet iránt sohasem viseltettek különösebb vonzalommal. Olyanok is, akik előbb méltóságukon alul állónak tartották, hogy ilyen prózai dologgal foglalkozzanak.
Az Inyesmester Szakácskönyve új hívők seregét hódította meg a gasztronómiának, ínyesmesterségnek s úgy érzem, ez a legnagyobb eredmény, amit munkámmal elérhettem.
De eredmény és pedig kézzelfogható, szemmel látható eredmény íme ez az új könyv is, melyet az elsőnek sikerére támaszkodva nyújthatok át olvasóimnak.
Az Inyesmester Ezer Uj Receptje tovább akar haladni a megkezdett úton s míg egyrészt folytatása, kiegészítője elődjének, másrészt teljes önállóságra is joggal tart igényt.
Csak egy pillantást kell vetni a kötetet lezáró tartalomjegyzékre s világosan megmutatkozik, hogy a levestől a csemegéig dús, nagy változatosságot nyújtó rovatok állnak mindenki rendelkezésére. Különösen kiemelkedik három hatalmas fejezet...
Vissza