Legendás hagada

Előszó

Lélekemelő szent ünnepeink közül kétségtelenül a peszach az, amelyet jogosan mondhatunk az ünnepek koronájának.
Ezzel az ünneppel kezdődik a zsidók önálló népi élete. Ekkor léptek arra az útra, amely elvezette őket a Szináj hegyén kapott szent Tórához. Ez által oly magaslatra emelkedtek, ahová a huszadik század embere is csak tisztelettel és bámulattal tekinthet fel.
Ismeretes a talmudi rabbi Jószénak s'vuószra, a Tóra-adás szent ünnepére tett kijelentése: „Ha e szent nap nem lenne, én is oly volnék, mint a többi utcai Jószé."
A nagy s'vuósz ünnephez pedig csak: a diadalmas peszachon keresztül juthattak el.
Bár a Szinájhoz vezető út szenvedésteli és göröngyös volt, a fenségesen szép és színes részleteket sem nélkülözte.
Szerény tudásommal megkíséreltem ennek az útnak a leírását, hogy megkönnyítsem annak az alapvető isteni parancsnak a teljesítését:
„És meséld el fiadnak azon a napon, mondván: csak ezért tette az örökkévaló, hogy kivezetett Micraimból."
Arra igyekeztem tehát, hogy felnőttnek és gyermeknek, konzervatívnak és haladónak egyaránt módja legyen megismerni a micraimi kivonulás részletes történetét. Nemcsak a kivonulás tényét, hanem módját és célját is.
Evégből összeszedtem a midras- és legenda-irodalom idevágó elbeszéléseit, kiváló írásmagyarázók megjegyzéseit és az elmés magyarázatokat, amelyeket szentéletű kiválóságoktól hallottam, összevetve a hallottakat az olvasottakkal, itt nyújtom át az olvasónak két különböző formában.
Az egyik maga a szorosabb értelemben vett elbeszélés, amely egységes történettel vezeti az olvasót Ábrahám ősatyánk születésétől kezdve a kiválasztáson, a rabszolgaságon keresztül a színaji hegyig. A másik pedig az előírt héber szöveghez fűződő elmélkedések; ezek részben magát a szöveget világítják meg, részben pedig a jelentőségüket méltatják. De néha gondolat-kapcsolódás útján egyéb közérdekű kérdéseket is érintenek.
Azonban mind az elbeszélés, mind az elmélkedések távol vannak a teljességtől. Nem is a teljesség a célom, hanem az, hogy betöltsem a két peszach-esti széderszertartás kereteit. Betöltsem kereteit, de azokon fárasztó részletezéssel túl ne lépjek.
Ha csak néhány család is akad, amelynek ezáltal tartalmasabbá és színesebbé tettem a széder-estjét, munkám nem volt hiábavaló.
Kecskemét, 1937. febr. havában.
A SZERZŐ. Vissza