A Földgömb 1936. április

Előszó

Részlet a könyvből:
TÁVOLKELETEN
Irta Zboray Ernő.
Singapore - a Kelet olvasztótégelye.
Harminc évvel ezelőtt egy magyar utazó azt írta Singapore-ról, hogy naplemente után nem tanácsos kimozdulni a házból, mert vagy tigris támadja meg az embert, vagy kígyó marja meg, esetleg kínai vagy szingaléz rablók gyilkolják le a gyanútlanul sétálót, hulláját pedig a folyóba dobják a krokodilusok prédájául.
Bizonyára sokkal regényesebb és érdekesebb egy trópusi városról azt írni, hogy tigrisek, kígyók, krokodilusok és kínai rablók szaladgálnak az utcán, mint azt mondani, hogy piros taxik, autóbuszok, teherautók és közlekedési rendőrökkel van tele a város.
Az utazó, aki Jáváról jön és évekig élt a Keletnek ebben a pompázatos kertjében, ahol a házak mint megannyi villák állnak a lombos fák alatt, megdöbben Singapore kőrengetegében.
Öt-hatemeletes házak hosszú sora, üzlet üzlet mellett, autó autó után, sínnélküli villamos, riksa és piros taxi. A közlekedési rendőr pedig hajszolja a forgalmat. Kora reggeltől késő éjfélig robog és dübörög az utca élete szédületesen gyors tempóban. Itt nyoma sincs a keleti lustaságnak, a keleti kényelemnek. Itt, 90 mérföldnyire az Egyenlítőtől, egy darab Amerika él és lüktet.
Csodálatosan szép hajnali derengésben érkezünk Singapore elé. Hatalmas, szürke cirkálók mellett lassan úszik hajónk a "Plancius", a kikötőbe. A világ 12 legnagyobb kikötője között is előkelő helyen áll Singapore. Mindig újra és újra lenyűgözően nagyszerű látvány egy kikötő. Az óceánjárók hatalmas méretei jobban kitűnnek a mólók és raktárak mellett, mint kint a nyilt tengeren. Itt látja csak igazán az ember, hogy valóban öt-hatemeletes "házak" úsznak a tengeren. Lenyűgözően érdekes látvány száz meg száz óceánjáró egymás mellett, ameddig a szem ellát. És közöttük a sokszáz kis gőzös, vontatóhajó és az ezernyi bárka, rajtuk a sok áru és a sok kuli.
A hajnali derengésben, mindez fekete sziluettként vonul el az ember előtt. Később aranyos fényt kap a felkelő Nap sugaraitól. Olyan ez, mint egy lassan kivilágosodó színpad. Fantasztikus színek suhannak át az égbolton. Keleten bíborvörös már az ég. Nyugaton még a Hold sápadt aranyában imbolyognak az árnyak. A kép lassan-lassan változik, amint a hajó nesztelenül úszik a parthoz. Vissza