Kivívott szerelem

Előszó

- Nin! - kiáltotta egy gyermekesen csengő hang a bokrok közül, amelyek elválasztották a kis szőlőskertet a szabad mezőktől.
- Din! - felelte egy vidám leányhang a hívó kiáltásra. Din és Nin közeledtek egymáshoz és Összetalálkoztak a kertben, a májusi napsütésben, amely aranyesővel árasztotta el az ódon vidéki kúriát.
Amint egymás mellett álltak a testvérek, még feltűnőbb volt, mennyire hasonlítanak egymásra. Nin tizenkilencesztendős, magas, karcsú leány, aranyszőke, rövidrevágott nagyon sűrű és kissé göndör haja, amint fiús szokása szerint időnként hátravetette és megrázta a fejét, körülröpködte napbarnította, rózsás arcát. A szeme világos volt és nagyon kifejező. Az ajka finoman ívelt, mosolygós és minduntalan elővillantak hófehér fogai. Dario, akit a leány Dinnek szólított, éppen olyan szőke, kékszemű volt, mint a nővére, kerek pufók kisfiús arcát vidám mosoly sugározta be.
- Katicabogarat fogtam, Nin, - kiáltotta a kisfiú, és összeszorított markában nyugtalanul mozgó, csillogó kis bogarat mutatott Ninnek.
Ebben a percben hirtelen föltárult a kert kapuja és a két idősebb fiú, Giorgio és Gino robogott be rajta biciklin.
- Már hazajöttetek? - fordult feléjük Nin.
- Igen, ma előbb elengedtek az iskolából. A görög tanár beteg. Különben is jó hírt hozok, Anna Maria, - folytatta Giorgio, aki a fiúk közt a legidősebb és legkomolyabb lévén, mindig igazi nevén szólította nővérét, ahelyett, hogy Ninnek becézte volna. - Ebédután látogatók jönnek. Aurelia Giuliani, a bátyjával, aki egy havi szabadságát idehaza tölti. Vissza