Szexuáletikai jegyzetek

Fülszöveg

Közismert az a tréfás megjegyzés, mely szerint szexuális kérdésekkel kapcsolatban az orvos vagy a biológus rendszerint azt magyarázza meg, hogy mit, mikor és hogyan kell tenni, a pszichológus arról beszél, hogy ki és miért teszi azt, amit cselekszik, a keresztény lelkipásztor pedig arról igyekszik meggyőzni híveit, hogy miért nem szabad azt megtenni. Akár tréfás ez a mondat, akár nem, hosszú történelmi tapasztalat áll mögötte. A szexuális magatartás erkölcsi kérdéseit Szent Ágoston kora óta még a házasságon belül is negatív kiindulópontból vizsgálta a keresztény teológia. A vallásos nyelvhasználatban napjainkig megtaláljuk ennek nyomait. Például a "bűnben élés" kifejezés még ma sem a gőgre, a kapzsiságra, az alapvető igazságtalan beállítottságra, vagy valamilyen más, erkölcsileg hibás magatartásmódra utal, hanem szinte mindig a szexuális kapcsolatokban talált rendellenességekre. Noha ez a gondolkodásmód összeegyeztethetetlen a teremtésről szóló kinyilatkoztatással, átalakulása csupán mintegy száz esztendeje kezdődött el. A katolikus erkölcsteológiában döntő változást pedig csak a II. vatikáni zsinat házasságra vonatkozó tanítása, a születésszabályozással kapcsolatos viták, valamint az elmúlt évszázadban kialakult egyházi tanítás jelentenek. Ez a fejlemény nemcsak a teológus, hanem a lelkipásztor számára is megváltoztatta a kérdést. A hangsúly ma már nem a tilalmakon van, hanem azon, hogy hogyan lehet kibontakoztatni az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember szexualitását a Teremtő szándéka szerinti szépségében és jóságában; hogyan valósulhat meg ma is az az isteni áldás, amelyet a férfi-női polaritásban teremtett ember kapott. Erre keresi a választ a szerző e kötet írásaiban is.

Somfai Béla 1932-ben született. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után, 1950-ben felvételét kérte a Jézus Társaság Magyarországi Rendtartományába. Belépését a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása akkor lehetetlenné tette. Teológiai tanulmányokat kezdett Egerben, majd Veszprémben. A katonai szolgálat letöltése után elvégezte a rendi noviciátust, és világi hallgatóként a budapesti Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait. 1956-ban elöljárói kívánságra külföldre távozott, 1957-ben szentelték pappá. Rómában és Torontóban tanult, és az ottawai Szent Pál Egyetemen szerezte meg a doktorátust erkölcsteológiából. Három évig Montrealban, majd a Toronto School of Theologyn, a Torontói Egyetem teológiai iskolájában tanított keresztény erkölcstant és bioetikát. Az 1990-es évek elején tért vissza Magyarországra, azóta a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanít. Vissza