Hódmezővásárhely története a török kortól a Pető-féle mozgalomig

Előszó

Részlet:
Szigeti János:
Vásárhely története a török kortól a Pető-féle mozgalomig
(1526-1753)
1. A török világ emlékei és településünk elnéptelenedése
Vidékünk 1526 után népességének jelentős részét elvesztette, ugyanis Hódmezővásárhely határában az egykor virágzó, hozzávetőleg 42 község, a folytonos háborúskodás következtében fokozatosan elnéptelenedett. Helységeinket először az 1241-től 1243-ig tartó tatárjárás pusztította. Elsöpörte a sűrűn egymás mellett álló Árpád-kori földműves falvakat. határunkban lévő nádasok, rétségek, a vízi világ oltalmat adó részei csak kis mértékben szolgálhattak védelmet a menekülő lakosságnak, Rogerius mester siralmas énekében arról is olvashatunk, hogy főképp a Váradtól Szegedig nyúló vidék pusztította a vad tömeg. A magyarok abban az időben nem vehettek - így jellemzi a Képes krónika a tatárok három esztendei dúlását, majd következőképpen folytatja - sokkal többen haltak éhen, mint ahányan fogságba estek, vagy kard alatt haltak.
A teljesség igénye nélkül sorolunk föl néhány elpusztult települést, melyeknek felmorzsolása részben a tatárjárás évtizedére esik, részben pedig permanens török háborúk nyomán néptelenedik el. Elpusztult Ábrány ( a mai Tanácsköztársaság tér környékére esett), Barcz falu ( a szentesi és szegvári út között), a kápolnai falu temploma, Rárós alatt kéktó, Korhány település a mártélyi határban, Kotuczháza falu, és a Tisza melletti hullámtéren, pontosabban a Tarján végi és körtvélyesi tiszai utak közt elterülő Solt. Vissza