| Bevezetés | 5 |
| Első rész | 9 |
| amely főként az Akkorral és Mosttal, valamint a szerző tanulóéveinek kezdetével foglalkozik | 11 |
| amely a Queen's Hall, Henry Wood, Busoni, Becham és mások emlékét idézi és elmondja, mennyi időbe telt, míg a szerző megbirkózott Beethoven Hegedűversenyével. Egy hosszú turné. Szanatóriumi kényszerpihenő | 16 |
| amely az "Akkor és Most"-képletet a szóló-koncertezés egész intézményére kiterjeszti, a XIX. század utolsó harmadától a XX. század utolsó harmadáig | 21 |
| amely az előbbieket folytatja, a szóló-koncertezés XXI. századbeli túlélési esélyeit latolgatva és érinti a "zenei verseny"-nek nevezett szerencsejáték kialakulását korunkban | 28 |
| amelyben néhány pillantást vetünk a zenei versenyek és hanglemezipar kölcsönhatására, valamint az előző generációk virtuózainak (zenekari és tanári állásokban történt) lassú érlelődése és a mai idők expressz-karrierjei közötti különbségekre | 36 |
| amely hiú kísérlet arra, hogy kevés oldalra sűrítve közöljön riasztó adatokat az angliai, az egyesült államokbeli, a német- és franciaországi zenekarok csekély vonós-létszámáról | 40 |
| amely töpreng a dolgok ilyetén állásának okairól, s fölteszi a kérdést: vajon nem a tanításban van-e a hiba, már annak legkorábbi szakaszától kezdve? - majd, kiegészítésképpen néhán esetleírást közöl, melyek éppúgy hozzájárulhatnak az általános magyarázathoz, mint ahogy a statisztika adatai segíthetnek az eseteket megvilágítani | 49 |
| amely Carl Flesch egy nyilatkozatával kezdődik, a zenekari muzsikusnak a zene státusában való fontosságáról, a továbbiakban a tanárok mulasztásairól és vétkeiről szól s ez a szédelgőkre, a hamis igényekre és hasonlókra vonatkozó elszomorító adatokig vezet | 59 |
| amely főként egy didaktikai kiadvánnyal foglalkozik, mely azonban nem az említett igényekkel lép föl. Ellenkezőleg: higgadtan halad előre becsületes és zeneileg egészséges hatású útján | 66 |
| amely az összefoglalás reménytelen kísérlete, s annak beismerése, hogy ezt egy computer jobban meg tudná tenni | 71 |
| Második rész | |
| amely azt vizsgálja, vajon megfelelőbb-e a húrváltás a félhang-lépéskor, mint egészhangok között? | 79 |
| amely a hangszín fontosságát hangsúlyozza, vagyis: annak fontosságát, hogy a szerzőnek a használandó húrra vonatkozó utasításait még kényelmetlenség árán is tiszteletben tartsuk. Ennek okából néhány olyan példát is mutat, melyekben (az előbbiekkel szöges ellentétben) a kényelem érdekében üres húrok használatát javasolja | 85 |
| amely megpróbálja lebeszélni a hegedűsöket arról, hogy repetált hangon azonos ujjal játszanak, számos példát hozva erre Mozart, Mendelssohn, Max Bruch, César Franck és mások műveiből | 92 |
| amely egy olyan mű elhanyagolásáról szól, mint Schumann a-moll szonátája, mellékesen megrója a zeneműkiadókat 80 éves, vagy még régebbi, elavult kiadványok utánnyomása miatt. Megállapítja még, hogy helyesebb tempóban énekelünk, zümmögünk és fütyülünk, mint ahogyan hegedülünk. | 99 |
| amely a "nyitott" balkéz előnyeit mutatja be, miután kirándulást tett az alapfokú pedagógia területére, ez ugyan nem illenék egy ilyenfajta könyvhöz, de Kreutzertől Bartókig és Hindemithig terjedő kalandozás illusztrálja | 106 |
| amely arra a felszabadultságra hívja fel a figyelmet, amit az ujjazatos oktávnak köszönhetünk, futólag említést tesz a "Geminiani-fogás"-ról és Bartók kvart-sémájáról, majd a hangszínek és a húrok értelmes megválasztása kapcsán visszautal a 12. fejezetre, beszél az úgynevezett "crab-fingering"-ről és - váratlanul - egy reménykedő megjegyzéssel zárul | 117 |
| amely körvonalazza a szerző javaslatát egy intonációs csapda elkerülésére | 129 |
| amely - lévén Bachnak szentelve - a könyv "magva", aminthogy Bachnak a hegedűs életében is ilyen szerepet kellene kapnia | 138 |
| amely nyomon követi a szonáták és partiták értékelésében az utóbbi száz év során végbement változásokat | 168 |
| amely néhány Bach- (és egyéb) sajtóhibáról ejt szót | 175 |
| amely fölteszi a kérdést: vajon nem a közreadók eltérő nézetei által okozott bizonytalanság-e a felelős bizonyos művek elhanyagolásáért? S néhány szó arról, hogy a közreadók mi mindent engednek meg maguknak Tartinival, Corellivel és Händellel szemben | 185 |
| amely néhány további szöveg-problémát vesz szemügyre, valamint Beethovennek a Hegedűversenyen végrehajtott változtatásairól szól | 193 |
| amely Debussynek a kis hangközökön belüli (pillanatnyilag nem divatos) csúszásokra adott precíz utasításaihoz való tiszteletteljes ragaszkodásért esedezik és, mellékesen, rokon témákat is érint | 202 |
| amely néhány olyan ritmikai és tempó-torzítást tesz szóvá, melyeket hallgatólagosan tudomásul veszünk és elnézünk | 209 |
| amely annak okait fürkészi, hogy egy egyszerű "um-ta-ta" kíséret-figura miért bonyolult Beethovennél | 220 |
| amely az üres húroktól való jelenlegi idegenkedést magyarázza, és sajnálkozik az olyan nagyságok, mint Joachim, Sarasate és mások játékára vonatkozó leírható adatok hiányán, de átnyújtja azt a keveset, amit a szerző némelyikükről összegyűjtött | 223 |
| amely egy pillantást vet arra, hogy a XIX. század közepe táján mennyire kritikusan és idegenkedve fogadták a - manapság nélkülözhetetlen - vibratót, majd az előző fejezetet kiegészíti a Joachim játékáról szerzett néhány észrevétellel | 230 |
| amely arról a vonókezelési fortélyról szól, melyet "reprise de l'archet", "a vonó visszavevése" és egyéb neveken neveznek, s amely egyes fázistöredékek beszédességének fokozására szolgál | 236 |
| amelyben a szerző kísérletet tesz annak meghatározására, hogy mit ért "fokozás"-on, mellékesen felidézve Ysaye és Kreisler emlékét | 240 |
| amely a "fokozások" egyéb példáit érinti, hogy megmutassa: mit tehetünk a szerző "beleértett szándékainak" megvalósításáért, melyeket nem mindig lehet nyomtatásban kifejezni | 244 |
| amely ugyanezekről szól - ezúttal azonban különös tekintettel a vonókezelési problémákra | 251 |
| amely további néhány oldalon át a vonó mesteri kezelésének kimeríthetetlen témájáról beszél, a vonókezelésnek olyan példái kapcsán, melyeket a hegedűsök - híresztelések szerint - úgy szeretnek, mint a foghúzást | 259 |
| amely az óramutató járásával egyező, és az avval ellentétes irányú vonóhúzást tárgyalja: egyéb kimeríthetetlen tárgyakat is érint: a vonó-artikulációt és az ujjrendet | 269 |
| amely az oktató célzatú variációk (mint Tartinié, vagy Paganinié) használatának hanyatlásán tűnődik. Arra a következtetésre jut, hogy ezek jó lelkiismerettel nem mellőzhetőek | 278 |
| amely mindenekelőtt síkraszáll a hegedűsök egyik kincsestárának, Bartók 44 Hegedű-duójának használatáért, mellékesen az artikuláció mindig aktuális témáját fejtegeti Bartók II. Hegedűversenye, valamint Mendelsohn-, Weber-, Prokofjev-, Bach-, Beethoven- és Brahms-művek részleteire hivatkozva | 283 |
| Név- és tárgymutató | 300 |
