Szigorlat (dedikált példány)

Fülszöveg

Ez a kötet töredékes vallomás is. Vallomás ifjúságomról, egy elsüllyedt földrészről. Töredékes bírálat egy elmúlt korról, melynek léte visszatekintve - már csak néhány pillanat. De ez a kor, ezek az emberek egy-egy pillanatra még mindig visszatérnek. Olyan évtizedeken éltem akkor, amikor elég gyakran és elég sokféle hazugsággal találkozhattam. Meg kellett gyűlölnöm a hazugságot. Kissé romantikus az ige? Mondhatom tárgyilagosabban is: émelyedtem, borzolódtam minden hazugságtól. Ellenállásra ingerelt, leleplezésre kényszerített... Engem mindig a forrásvidéke érdekelt. A hazugság forrásvidéke. Hogyan, milyen álarcok mögött jelentkezik. Mert a nagy történelmi tablókban a hazugság már meztelen. De én jóval előbb szerettem volna ezt az álarcot letépni, akkor, amikor látszólag még csak néhány ember ügyéről van szó...
Magam is megírtam, kritikusaim is többször elmondták rólam: orvos akartam lenni. Megtanultam minden megtanulhatót. Szenvedélyesen érdekelt az emberi test, egészségesen is, sérülten is. Nem a gyakorlat, nem a gyógyítás szépsége vonzott, hanem a diagnózis. Az izgalmas erőfeszítés, hogy egy felborult rendben tájékozódni tudjunk, s megkeressük egy új rendezés lehetőségeit. Mint író: diagnózisok megírására vállalkoztam.
Tulajdonképpen két címet szeretnék írni erre a könyvre. Történetek az emberi testről - ez az első cím. És a második: Szigorlat. A magam és a kor vizsgája. Vissza